Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ánizskeserű szerelem
ambrus.magdolna• 2014. január 13. 10:30
gyászkeretes égizsüzsmán
völgyölén, csak pillanatra
süss rám, fénytenyereddel
pofozzál szíven egykor tán
nem te simogattál amikor
félholtan találtál könnyezve
semmitmondó zöldfülű tavaszon
elhagyott dúskeblűkalandor
nyomoranyám zsebre gyűrtem
ánizskeserű szerelmed nem tűrtem
avarspongyán úgy ültem , mint
hangyakirály a nyártenyerén ,s
nélküled néztelek vadnyomtükrén:
tollsöprő szempillád habfehér ,
vadnyomtükröm jégkeretes
szívem- reménydobozom ravaszkacajod
benne hordozom , mészfolt vagy lelkemen
ánizskeserű szerelem
ambrus.magdolna2014. január 13. 12:27
Kicsikinga - Köszönöm elismerő szavaid:)
Mészfolt . igen mert a tíltott dolgokra , felvagyunk villanyozódva:)))
Igaz skary?
Nagyon köszönöm Látogatástok nagy Cuppppot a homlokokra:)))
ambrus.magdolna2014. január 13. 12:21
Jagi , szívemmellé szóltál: Változtatok a tördelésen:))
Üdvözlettel:Mahóka:)
ambrus.magdolna2014. január 13. 12:18
magyarázatot kell adnom, Jolánka kedves, hajnaltájban ezek a gondolatok ragadtak agyamba , szótagszámokat nem számoltam , szonettnek indult és tízenegy szótagszámmal már nem lehetett szonett és elnyelte volna a porcelán klozett , de sajnáltam lehúzni:)
Nem régi vers, de javítok rajta- köszike véleményezésed: Ölelettel!
skary2014. január 13. 11:45
az
Mikijozsa2014. január 13. 11:36
Mészfolt? vagyis értsem azt, hogy tiszta de mégse? Ravasz megállapítás részemről, hisz tudom nem minden fehér, ami mész. Tényleg jó a vers:)
Kicsikinga2014. január 13. 11:26
Gyönyörű vers!
jagosistvan2014. január 13. 11:24
A "törésen" én is változtatnék, de egyébként tetszik.
Molnar-Jolan2014. január 13. 11:05
Izgalmas.
A sortörések esetlegességét viszont nem értem.
Olyan, mintha egy régebbi vers "szétszerelt" változata lenne.