Cseppnyi Óriások: Állati világ

A Boldogság nem egy masni,

Amit ki kell bontogatni,

Aztán csendben üldögélhetsz,

Mert a Balsors egyre tétlen.

Meglehet, hogy ázott veréb,

De nem ugrál éppen eléd,

Elbujdokol dideregve,

És egyre csak sír a lelke.

Társra vágyik oly rég óta,

Aki őt majd mindig óvja.

Egy életem, egy halálom,

Én őt egyszer megtalálom,

Felveszem a tenyerembe,

De az nem a helye lenne,

Felnevelem, s óvom nagyon,

Magára már sosem hagyom,

Beteszem egy vasketrecbe?

Ez még fel sem merülhetne.

A szívemben lesz a helye,

S Boldogság a becses neve.

MESÉLŐ

Miképp lett Róki lélekjáró?

Pedig hát van rendes teste.

Erről most még ne essen szó,

Ám talán már nincs túl messze.

Van még olyan képessége,

Mitől én is lehidaltam,

Képes velem is beszédre,

Amit meg, én nem is írtam.

Ezek szerint létezik ő,

Csak az R-dimenzióban,

Ott bármikor fellelhető,

De amíg nem tudom hol van,

A lelkeink útján járva,

Egyre tovább még menni kell,

És van, aki ezt úgy hívja,

Kölcsönös tudatátvitel.

Így hát szoktunk beszélgetni,

S mivel titkosítva nincsen,

Egy ilyen fog következni,

Hallhatod itt épp most menten.

RÓKI

Kemény dió ez a macska,

Segíthetnél hát feltörni.

Szerintem nincs gyenge pontja,

S kénytelen voltam kamuzni.

MESÉLŐ

Neki is van ilyen pontja,

Csak rá kell bukkanni persze.

RÓKI

Ez a macska olyan durva,

Mint egy épp lesújtó fejsze.

Lehet, a hasonlat túlzó,

Azonban csakis némileg,

Mert az élet neki úgy jó,

Ha munkásai egerek.

Fizet nekik ő rendesen?

Hírek ilyenről nem szólnak,

Csak sírdogálnak csendesen,

Mivel alamizsnát kapnak.

Szóval nincsen gyenge pontja,

Ez hát sajnos a durva tény,

Hiszen lelke tök otromba,

Mert ő csak emberszerű lény.

MESÉLŐ

Nyolcmilliárd fejhez vágtál

Épp most sértő mondatot.

RÓKI

Belátom, ha erre várnál,

Hogy állítottam túl nagyot.

Igaz, titeket javarészt,

Vezérelhet a szeretet,

Bárha lelhettek könnyű pénzt,

S az átveszi a terepet.

MESÉLŐ

Kimondtad most a varázsszót,

Ami téged is vezérel,

Abból készíthetsz majd lasszót,

S megbirkózol a lelkével.

RÓKI

Ha van benne még szeretet,

Legfeljebb már csak mákszemnyi,

S hogy átvegye a terepet,

Ahhoz csodát kéne tenni.

MESÉLŐ

Nem kell itten semmi csoda,

Csak legyél vele önmagad,

Gyerünk, hajrá, szóval nosza,

S a kapzsi béklyó szétszakad.

Persze nem lesz könnyű menet,

Éppen ezért neked való,

Célt elérni úgy is lehet,

Hogy leszel trójai faló.

Elérheted némi csellel,

És behúzza a lelkébe.

RÓKI

Ám ha idő előtt rám lel,

Simán vethet majd a tűzre.

MESÉLŐ

Kiugrasz majd még időben,

Aztán átöleled szépen.

RÓKI

Nos hát én ezt jócskán kétlem,

Hiszen még csak át sem érem.

MESÉLŐ

Kicsit még ezen vitáztunk,

De beadta a derekát,

Aztán Istennel teáztunk...

Na jó, nyugi, nem verlek át.

Majd a találkozást vele

Inkább későbbre tervezzük,

S mivel szívünkben van helye,

Így hát bármikor megleljük.

MESÉLŐ

Olyan dolgot tett Leópold,

Mely gazdagnak nem szokása,

A tulajdonában lévő bolt

Alig szolgált gyarapodásra.

Csekély árakat szabott,

Így a haszna csak szerény,

„Ez nem más, mint bolond.”

Ez volt róla a vélemény.

De csak a gazdagok körében,

A szegények nagyon kedvelték,

Sőt kimondhatom merészen,

Tisztelték és szerették.

Ó bár közöttünk is élne

Akár sok-sok Leópold,

Kiket kapzsiság nem csal lépre,

Mert szívükben nincs sötét folt.

De az ember általában

Nem a jóságáról híres,

Szétnézve a világukban,

Gonoszkodni mindig képes.

Hol a Pénz a vezérfonal,

Kisinas a Szeretet,

Ha a közönyből épül sok fal,

Boldog jövő, hogy lehet?

Kapzsi szívvel rálelhetsz

Leghamarabb soha napján,

Ki összehord egy pénzhegyet,

Nem üldögél lent az alján,

Mert hozzá kezd azon nyomban,

Harácsoljon még egy hegyet,

Szeretetláng fel, nem lobban,

Hiszen csakis parázs lehet.

De térjünk vissza Leópoldra,

Vegyesboltja épp kinyitott,

Ám ajtaját nem ő nyitja,

Hanem az új alkalmazott.

Lehetett volna Arnold,

Ki bölényként éppen éhes,

De ehelyett nyuszi lány volt,

És lehetett úgy húsz éves.

Hálás mosoly kedves arcát

Jelenleg éppen uralta,

Mert lelke járta boldog táncát,

S úgy hívták, Nyusztícia.

NYUSZTÍCIA

Valamit most el kell mondjak...

Általad van új remény,

Ez az állás mentőcsónak

Az Éhínség zord tengerén.

LEÓPOLD

Ez azért némi túlzás,

Hisz édesapád munkás állat.

NYUSZTÍCIA

Sajnos a helyzet már más,

A Balsors minket gyakran támad.

Apát hazafelé tartva

Kirabolták csuklyás lények.

LEÓPOLD

Ó, hogy rúgjam mindet farba,

Na de majd körmükre nézek.

NYUSZTÍCIA

Nahát, tudod, hogy kik tették?

Pedig nem is jártál arra.

LEÓPOLD

Hát mérget rá nem vennék,

De lehet a hiéna banda.

Sőt, szerintem szinte biztos,

S kiderítem, addig éljek,

Ha egy is közülük sáros,

A harag útjára rálépek.

Régen fáj a fogam rájuk,

De minden tervem bebukta,

Mert lehet, hogy jó barátjuk

Nem más, mint egy nagy kutya.

Sosem nyúlnak le gazdagot,

Ez már gyanús alapból.

NYUSZTÍCIA

Apa épp fizetést kapott...

Lehet, hogy ezt tudták jól?

LEÓPOLD

Hát még szép, hogy tudták,

Hisz ez az egész lényege,

S ha egy nap rábukkannánk,

Hogy ki az egésznek feje,

Lehet csak állnánk döbbenten

Fejünket egyre rázva,

Ami zajlik itt szép csendben,

Egy nagyon sötét játszma.

MESÉLŐ

Még szerencse,hogy számunkra

Nincsenek soha ilyen gondok,

Mert hajtják a vizet malmunkra

A tisztességes James Bondok.

Ja, hogy ezt benéztem,

Hiszen csak kitalált hősök,

S megannyi titkos széfben

Vagyonokat nem én őrzök?

Talán nagyon hasonlatos

Ez a két szomszédos világ,

Van kinek az élet napos,

Van kinek csak gyenge ág,

Pedig lehetne maga a tölgyfa,

Mely egészen az égig ér,

„Mit érdemel, mindenki azt kapja.”

A csend csak kamu mesét mesél.

Gyere nézzünk farkasszemet

Most már a valósággal végre,

Félsz tán közben,az is lehet,

De majd érzed,hogy megérte.

Ám ezennel térjünk vissza

Az állati világba,

A nyuszinak toppant lába,

S lobban a harag lángja.

NYUSZTÍCIA

Lehet tőlem jó nagy kutya,

Akkor is levadászom,

Ha a családomat bántja,

Még szép, hogy én is bántom.

MESÉLŐ

Leópoldot e szavaktól

Megragadta a döbbenet,

Ha hozzá így gorilla szól,

Akkor nem érezne ilyet.

De egy kedves nyuszi tette,

Ami több,mint meglepő,

Ha egy kicsi lepke lenne,

Biz az már észveszejtő.

LEÓPOLD

Szavaid jól állba vágtak,

S boksz kesztyűt nem viseltek.

NYUSZTÍCIA

Ne haragudj,hogy így bántlak,

Következményei lesznek?

LEÓPOLD

Ugyan dehogy, ne viccelj már,

Nem vagyok én mimóza,

Ha lennék egy puhány rozmár,

A helyzet akkor más volna.

Egyszerűen csak megleptél,

S mert nem kicsit, így nagyon,

Lelkedben emberi lettél,

Ki nem üldögél domboldalon,

Hanem törtet csak előre

Haragjának parancsára,

S így önmagad elveszítve,

Rossz véget ér majd a játszma.

NYUSZTÍCIA

Most aztán rám ijesztettél,

Elkezdhetek magamtól félni.

S riasztóbb mi más ennél?

Nem szeretnék emberré válni.

Hisz úgy tudom,hogy az ember

Képes nagyon gonosz lenni,

És ha van nála épp fegyver,

Saját faját célba venni.

LEÓPOLD

Hallottam már én is erről,

De meglehet csak egy pletyka,

A lényeg már a fejben eldől,

Így hát lépjünk most túl rajta.

A harag jól elragadta

Egy csepp időre a lelkedet,

De gond ezzel akkor volna,

Ha ott is maradna veled.

MESÉLŐ

A nyuszi erre nem felelt,

Inkább áttért a munkájára,

Szóval szavakat terelt,

Mivel helyesnek így látta.

De elhallgatott egy fontos dolgot,

Ami pedig mérvadó,

Ám erről majd máskor szólok,

Mert ezt súgta egy kis manó.

MESÉLŐ

Ha haragod sötét felhő

Lelkednek a kék egén,

Odalent van egy erdő,

S ott él épp a zöld menyét.

Kóricál csak egyre benne

A kiutat nem találva,

S arra száll a Bánatlepke,

Mivel régen nincs barátja.

A mosolyát keresi már

Hosszú-hosszú hetek óta,

Mert egy elvarázsolt szamár,

És nem pedig vidám fóka.

Ha kiszállna az erdőből,

Nyomban visszaváltozna,

De ő bizony nem kér ebből,

Mert legyűrné az agytorna.

Ám nem buta pillangóként,

Habár nem is matek tanár,

Inkább marad repdeső lény,

Mint, hogy legyen buta szamár.

A zöld menyétet jól ismerte,

Azonban nem a barátja,

Mivel akkor olyat tenne,

Hogy a bajból majd kirántja,

Hisz a kivezető utat

Akármikor meglelheti,

De akkor egyedül marad,

S a lelke elkezd pityeregni.

Így hát hagyta,hogy önző énje

Irányítsa a tetteit,

Saját magát csalva lépre,

A szeretetnek így beint.

Emberszerű lett ezáltal,

És ez bizony nem szép dolog,

Mit érünk úgy a parázzsal,

Hogyha tűzként sosem lobog?

A zöld menyét épp szomorkodik

Egy fa tövében álldogálva,

Kereshetné még száz napig,

De kiútra nem találna.

A pillangó az orrára szállt,

Hátha jobb lesz így a kedve,

De humormezőn most nem kaszált,

Szóval nem jött be a terve.

MENYUS

Kedves tőled,hogy jókedvemet

Visszacsennéd a szívembe,

S bár kedvesség csodát tehet,

De most esély sincsen erre.

MESÉLŐ

A pillangó mellé leszállt,

S mivel ő is tud beszélni,

A szavakra így rátalált,

Igaz, pár próbált elbújni.

PILLANGÓ

Nézd a dolgok jó oldalát,

Itt élelmet is lehet lelni,

Ráadásul sumák barát

A te részedből nem fog enni.

MENYUS

Hogyha az enyémet eszi,

A barátságra nem méltó.

PILLANGÓ

Akadjon meg torkán neki,

S így kiáltasz, „Jajj de jó”?

MENYUS

Ugyan dehogy,miket beszélsz,

Nem vagyok én ilyen gonosz.

PILLANGÓ

Akkor hagyod és csak henyélsz,

Mint fa alatt a kicsiny toboz?

MENYUS

De hisz neki nincsen lába,

Így kénytelen csak henyélni.

Na persze,ha lenne szárnya,

Mint te, úgy tudna repülni.

PILLANGÓ

Legfeljebb csak percek múlva,

Az elején gondban lenne,

S a múló perc arról szólna,

Ő csak egy kis ügyetlenke.

De a lényeg mostan annyi,

Hogy itt nem kell osztozkodnod.

MENYUS

És ha erre jön egy zombi,

Aki egyre ételt lopkod?

PILLANGÓ

Nem tudom,hogy milyen lények,

Az is lehet aranyosak?

MENYUS

Általában nem beszélnek,

S ráadásul mind gonoszak.

PILLANGÓ

Akkor ide ne jöjjenek,

Mert megismerik haragomat.

MENYUS

Persze én is veled leszek,

De edzenünk kell nagyon sokat,

Mert ők jó erőben vannak,

S termetileg emberiek.

PILLANGÓ

Jobban járnak, hogyha futnak,

Mert óriás lepke leszek.

MENYUS

Nahát van egy szuper erőd...

Ezt még eddig nem is mondtad.

S köszöntve a nagymenőt,

Hívhatlak majd kicsiny Bondnak?

PILLANGÓ

Az a fickó csak egy ember,

Habár mondjuk elég ügyes,

De a kezében van fegyver,

Ami sosem lehet helyes.

Azt, hogy óriás leszek,

Csak képletesen értettem,

De ettől még győzhetek,

Mert erőm itt van lelkemben.

MENYUS

Aprócskaként,jól értem,

Egyenesen majd neki szállsz?

PILLANGÓ

Talán maradjak csak tétlen?

Tőlem mégis mi mást vársz?

MENYUS

De nincsen esélyed ellene,

Hiszen lecsap,mint egy legyet.

PILLANGÓ

Elárulom a lényeget,

Ilyet velem sosem tehet.

Annyit mondok, hogy „Hé, hahó”,

Ami nem egy matek képlet,

S jő a varázspillangó,

Ereje annyi,mint száz medvének.

MENYUS

Szerintem ezt jól benézted,

Mert a Télapóval kevered.

Ő semmitől sem véd meg,

Csak ajándékot hoz neked.

De van jó hírem is számodra,

És máris elárulom mi lenne,

Nem üldöz majd zombik hada,

Mert nem tettek szert ők testre.

Csak filmekben léteznek,

Most jutott épp az eszembe.

PILLANGÓ

Na és ha ide átjönnek?

És persze nem egy csevejre.

MENYUS

Mármint ide a valóságba?

Nos erre nem is gondoltam.

Kerülnénk úgy jó nagy pácba,

Ha megjelennének nyomban.

Na de mégis hogy tehetnék?

Ilyenről még nem hallottam.

PILLANGÓ

Pedig megtették már medvék,

S valósággá lettek nyomban.

Hiszen van egy átjáró

Éppen a két világ között.

S arról mesélt már a szó,

Még Bambi is átszökött.

MENYUS

De remélem, hogy nem ide,

Mert innen nincs kiút úgy tudom.

PILLANGÓ

Ilyen,ha az állatnak nincs hite,

De én soha fel nem adom.

MESÉLŐ

A pillangó, ki nem is lepke,

Hanem csak egy buta szamár,

Magát most jól elszégyellte,

Mert kiutat simán talál,

Ám de akkor nincsen mese,

Vissza kéne változnia,

S szomorú lenne így a szíve

Hisz nem várhatja agytorna.

Úgy döntött, hogy ezt a dolgot,

Átgondolja szép nyugodtan,

Így egyelőre búcsút mondott,

S el is repült azon-nyomba.

Felszállt tölgyfa tetejére,

S helyet foglalt egy levélen,

Teljes joggal azt képzelte,

Így egyedül lehet egészen.

Ám egy hang a közelből

Kedvesen megszólította.

LÉNY/Földanya/

Láb lógatva kis felhőről,

Legyen szépséges napod ma,

Én vagyok a lepketündér,

Csak váltva láthatatlan módra.

Tudom ettől meglepődtél,

De ne legyél kérlek szótlan.

PILLANGÓ

Megleptél, nem kicsit, nagyon,

Keresgélem az állam,

Fára mászol, mint pók a falon,

Akár egy Tarzan változat.

A Valóság úgy vág kupán

A józan észt legyűrve,

Hiszen nem vagy orángután,

Hanem jó fej menyétke.

Felmásztál erre a fára,

Mert tán volt majom rokonod,

S hangod elváltoztatva

Magadat tündérnek kiadod.

Ez egy zseniális húzás,

Bár nem tudsz az égbe szállni,

De cseppnyire sem túlzás,

A menyét tud fára mászni.

LÉNY/Földanya/

Menyétnek még sosem néztek,

Főleg így, hogy nem is látnak.

PILLANGÓ

Ez az amit még nem értek,

Láthatatlan miképp válhatsz?

LÉNY/Földanya/

Ööö..Varázsló is vagyok egyben,

A pillangók nagy mágusa,

S habár csak hétfőn, kedden,

Ködszerűvé lehet lennem.

PILLANGÓ

Csütörtök van tudtommal,

Szóval elnézted a napot.

LÉNY/Földanya/

Ó nincs ezzel semmi baj,

Sőt kaptam még egy nyerő lapot.

Annyit azért helyesbítek,

Mászni nem,csak szállni tudok.

PILLANGÓ

Ettől még nagyobbat nézek,

Szóval totál padlón vagyok.

LÉNY/Földanya/

Akkor állj fel, s együtt szállunk,

S van egy meglepim most neked.

PILLANGÓ

Gyerünk, hajrá, mire várunk,

Biztos szuper dolog lehet.

MESÉLŐ

Egyenesen arra szálltak,

Ahol a menyét ott maradt,

S ez oly meglepi a pillangónak,

Még a szája is tátva maradt,

Mivel Menyus ott üldögélt,

Szóval nem lett láthatatlan,

Az már biztos,nem lett menyét,

Épp létezve más alakban.

LÉNY

Azért szálltunk éppen erre,

Hogy lássad az igazságot,

Csak fantáziád rángat egyre,

Mint egy apró lepkebábot.

PILLANGÓ

Te aztán vagy nagyon cseles,

S varázslatod ki nem apad,

Hogy rajtam majd egy jót nevess,

Simán megduplázod magad.

LÉNY/Földanya/

Jó, feladom, itt a vége,

Soha napján hiszel nekem,

Csukott szemmel messze nézve,

A jövőm egy sötét verem.

PILLANGÓ

Ha mondjuk tündér lennél,

És nem pedig egy furcsa lény,

Boldogságra mért ne lelnél,

Mindenkinek van rá esély.

LÉNY/Földanya/

Egy dologban füllentettem,

Fogalmam sincs,hogy ki vagyok,.

S láthatatlan miért lettem?

Infót még erről sem tudok.

Egy hang annyit mondott nekem,

Vár reám négy próbatétel,

És ha mindet majd megteszel,

Önmagam majd újra rám lel.

Az első próba az lett volna,

Hogy jó útra vezérellek,

De már sajnos ellett szúrva,

Szóval nincs esélye ennek.

PILLANGÓ

Jól értem, hogy arra menjek,

Amerre te tartasz éppen?

Tényleg nincs esélye ennek,

Hisz a csendben meg sem lellek.

LÉNY/Földanya/

Ne szó szerint kövess engem,

Csak rávezetlek a helyes útra.

PILLANGÓ

Tehát szerinted én fejben

Vagyok csak egy jó nagy nulla?

LÉNY/Földanya/

Szó sincs erről, nem vagy buta,

Ám az önzés útján jársz,

S hiába jutsz egyre tova,

Haza sohasem találsz,

Oda,ahol a szeretet

Karok nélkül átölel.

PILLANGÓ

Nahát ismersz ilyen helyet?

Légyszi vezess oda el.

LÉNY/Földanya/

A jó tevés a legszebb erény,

S ugye tudod mit kell tenned?

PILLANGÓ

Nekem az nem főnyeremény,

Mert butává kell, így lennem.

LÉNY/Földanya/

Önmagaddá leszel újra,

Ez az egésznek a lényege.

Ráléphetsz egy olyan útra,

Hol punnyadásnak nincsen helye.

PILLANGÓ

Teszi dolgát az Észtündér

Majd egy varázstölcsérrel?

LÉNY/Földanya/

Ha ilyen lény tényleg él,

Biztosan majd reád lel.

És ehhez csak azt kell tenned

Amit szíved súg már egyre.

Hiszen bizonyára érzed,

Nem lehet másféle terve.

PILLANGÓ

Szóval,ha jól értelek,

Okos szamár lesz belőlem,,

Ha majd jó dolgokat teszek,

Mint a fény a sűrű éjben.

LÉNY/Földanya/

Nem ígérhetem biztosan,

Hiszen nem látok a jövőbe,

Tán kell még némi agytorna,

Nem tudhatom ezt előre.

PILLANGÓ

Ó az simán belefér,

Nem csípem a tétlenséget.

A szív tényleg akkor él,

Ha kifosztunk minden percet,

Mint mondjuk egy olyan széfet,

Ami közkinccsel van tele,

Nem húzom be hát a féket,

A pihizésnek nincs most helye.

MESÉLŐ

Ezek után odaszálltak

A kék menyéthez egyenest,

Aztán pedig táncot jártak,

Hol a bánat nem kapott szerepet.

Nos talán így történt volna,

Ha nincsen váratlan fejlemény,

Mely mi másról szólna,

Mint,hogy egyikük nem valós lény.

De ne vágjunk a dolgok elébe,

Halljuk onnan a történteket,

Mikor a pihiző menyétke

Látta, a pillangó megérkezett.

MENYUS

Örülök, hogy visszatértél,

Éppen kezdtem unatkozni,.

Megvédhetlek majd,ha félnél,

Ha erre járna néhány zombi.

PILLANGÓ

Köszönöm, ez kedves tőled,

Te leszel a hősök hőse,

A zombi majd jól ledöbben,

Hogy nem iszkolsz el előle.

De most lényegesebb ennél,

Hogy itt van velem valaki,

Ám körbe hiába néznél,

Mivel őt nem lehet látni.

A hangját hallhatod persze,

Mert mindössze láthatatlan,

S nincsen neki olyan terve,

Hogy megjelenik egy alakban.

MESÉLŐ

Az érkező köszöntötte,

Ahogy az illendőség kívánta,

De nem kagylózta a menyétke,

Tán befuccsolt a hallása?

MENYUS

Bárki is ő, halk szavúka,

Mivel hiába fülelek,

Ennél furcsább tán az volna,

Ha úgy hívják, hogy Fül Elek.

PILLANGÓ

Nem emlékszik a múltjára,

Így hát nem tudja a nevét.

MENYÉT

Ó akkor az nincs kizárva,

Hogy ő ugyancsak egy menyét.

PILLANGÓ

Elméleted sajnos téves,

Mivel képes felrepülni.

MENYUS

Akkor egy cérnára éhes

Életre kelt lyukas zokni.

Nyugi, most csak vicceltem,

Mert nem vagyok komor állat,

Hát úgy van minden rendben,

Ha építek humorvárat.

Na de persze csak szavakból,

Ezért az sincs kizárva,

A hallgató le, nem farcol,

Mert mosolyt rajzol arcára.

De most térjünk vissza

A nem látható jövevényre,

Ha majd mondjuk azt kiáltja,

„Vegyetek már végre észre!”.,

Ám de én ezt mégsem hallom,

A kétely simán kaphat helyet,

Ódzkodva, de most kimondom,

Nem létezik, az is lehet.

MESÉLŐ

A jövevény ezt kiáltotta,

De nem hallotta meg a menyét,

Így került jó nagy gondba,

Mert tán nem is létező lény.

MENYUS

Sajnos rossz hírem van neked,

És nem titkolhatom el,

A képzeleted játszik veled,

Sőt, hogy úgy mondjam, átver.

PILLANGÓ

Ezzel a lényt megsértetted,

Hisz azt hiszed nem létezik,

Meg velem is épp ezt tetted,

Hisz értelmemnek szavad beint.

Kicsit másképp fogalmazva,

Csak egy dililepke vagyok,

Okosabb egy bolond gomba,

Ha némi értelmet is kapott.

MENYUS

Dehogy vagy te bedilizve,

Csak túl élénk a fantáziád,

Árnyékot vet értelmedre,

És persze ez nem a hibád.

PILLANGÓ

Nagyot nézhetsz a lény szerint,

Mert ő tutira létezik,

S a hitetlennek jól beint,

Mikor végre megjelenik.

MENYUS

Akkor tegye most azonnal,

Legalább a hangját halljam,

PILLANGÓ

Megvalósul ez a óhaj,

Épp az előbb mondta halkan.

Ám de csak négy próba után,

És az első zajlik éppen,

Míg fantáziám vágva kupán,

Vesztegel egy öreg széfben.

Na persze csak képletesen,

De most nem is ez a lényeg,

Hanem,hogy majd épp azt teszem,

melytől tapsikolna lelked.

Mivel immár az a tervem,

Az erdőből kivezetlek.

MENYUS

Ettől vidám lett a szívem,

S csúcsbarátnak kinevezlek.

A megváltozott döntésedet

Tán a lénynek köszönhetem?

PILLANGÓ

Gratulálnom kell most neked,

A megoldást simán leled.

Ez a hely az ászok-ásza,