Rókica és Jerry első találkozása

MESÉLŐ

Rókica, Macskosz éttermében

A kávéját kavargatta lassan...

Szíve vágyát nem tartotta féken,

Mint mikor Janera gondolt Tarzan.

Azonban ő nyomozónő,

Így hát nem ugrál a fákon,

Azt mondják, e meló menő,

Bár én ezt most másképp látom.

Ahogy rajta végignézek,

Na de persze csak lopva,

Az, amit biztosan érzek,

Hogy a Boldogság szobra

Róla most nem készülhet el,

Ám ha a magány a téma,

Nála jobb alany nem kell,

Teljesen élethű volna.

Egyszeriben azt érezte,

Az egyik vendég őt figyeli,

S ez az érzés mért tévedne,

Hiszen nem egy buta yeti.

A figyelő nem volt gyermek,

Na meg persze nem is nagyi,

A lényegre máris térek,

Hanem egy jó rókapasi.

Mosolyával üdvözölte,

Miközben bólintott cseppet,

Rókicát ez úgy meglepte,

Hogy szíve járni kezdett steppet.

S a ritmust még felpörgette,

Mert felé indult a jó pasi,

Ó bár lenne egy kis lepke,

Vagy pedig egy butus csacsi.

De bőréből nem bújhat ki,

Így hát maradt, aki volt.

Egy meg egy az vajon mennyi?

Erre a szíve válaszolt.

JERRY

Lelkemben egy kedves manó

Kérte jöjjek ide menten,

„Ugyan már, nem helyénvaló.”

Ám őkelme nem maradt csendben.

Megtettem hát, azt amit kért

És ha helyet foglalhatok,

Kapok tőled olyan esélyt,

Mitől máris boldog vagyok.

RÓKICA

Agydokihoz menjél inkább,

Mivel manók nem léteznek,

Told hát el a kamubringát,

Nem ülök fel szövegednek.

MESÉLŐ

A válasza Rókicának

Valószínű ez lett volna,

Ha behódol a magánynak,

S szíve lakatra van zárva.

Ezzel szemben másképp szólt,

Mert az ablak nyitva maradt,

Persze Ámor még nem tarolt,

De meglehet már ott matat?

RÓKICA

Egye fene, szóval na jó,

Leülhetsz itt néhány percre,

Mert a manó nem volt tahó,

S ezért érdekel a terve.

JERRY

Ó hát én azt nem tudhatom,

Mivel amúgy csendes fajta,

De most nekem drukkol nagyon

Így teljesül legszebb álma,

Mely nem más, mint a mosolyod

A következő pillanatban.

MESÉLŐ

S kedves hallgató ugye tudod,

Hogy szinte azon-nyomban,

Mi történt Rókicával,

Mire Jerry nagyot nézett,

Mert szembesült a mosolyával,

S nem látott még ilyen szépet.

Az Ámor-róka a feje felett

Széttárta a karját,

Itt már tenni mit sem lehet,

Nem kell használni az íját.

Na jó, kicsit eltúloztam,

Mert mindent én se láthatok,

De Ámor már tényleg ott van,

Ennyit biztosan tudok.

De vele már nem nyaggatnálak,

Bár lehet lesz még itt helye,

Most hallgassuk, hogy Rókicának

Mi is volt a felelete.

RÓKICA

Nos szerintem az a manó,

Egy lókötő valójában.

JERRY

Van, mikor ez helyén való,

De marad a ló a pajtában.

Na de mesélj most magadról,

Mi életed legfőbb célja?

RÓKICA

Hogy járhatok majd akárhol,

Ne essen rám egy féltégla.

JERRY

Vicces is vagy, nem csak szexi,

Ez aztán a nyerő páros.

RÓKICA

Na de rólam elég ennyi,

A túl sok tudás lehet káros.

JERRY

A munkádról még beszélhetnénk,

Ha csak nem lopod a napot.

RÓKICA

Öööö.... Szerintem nincs uncsibb ennél,

Irodai alkalmazott.

MESÉLŐ

Lódította, mely nem szép dolog,

De egy érzés ezt sugallta,

Ha a csillag rég nem ragyog,

Koromsötét lesz kihunyva.

Hasonlatom csak költői,

Ezért mesél a lényegről,

Ha a szellő kezd ébredni,

Hallani se akarsz szélcsendről.

Rókica nyomozónő volt,

De most ezt nem reklámozta,

Így hát igazat nem szólt,

Mert ezzel tán elriasztja

Az újdonsült ismerősét

És ezt nem szeretné nagyon,

A szebb jövője lehet a tét,

S tán elkezdődött épp e napon.

JERRY

Az én melóm is elég uncsi,

Az Emberkertben dolgozok,

Hogy ne szökjön meg onnan senki,

Biztonsági őr vagyok.

MESÉLŐ

Itt a neve ellenére

Nem embereket tenyésztenek,

Szóval ne vezessen félre,

S elárulom máris neked,

Hasonló, mint az állatkert

Az embereknek világában,

Itt megbámulhatnak pár embert,

S persze őket én is láttam.

Tizenketten vannak éppen,

S mindnek más a nemzetsége,

Egy furcsa, sűrű éjben

Érkeztek ők felcímkézve.

Egyikük sem tud beszélni,

Mivel még csak ösztönlények?

Történetük nem csak ennyi,

De majd reájuk visszatérek.

Ám most hallgassuk tovább,

Ezt a rókás párbeszédet,

Sok-sok hegyen-völgyön át,

Tán elérhető a boldog élet.

RÓKICA

Nos ez nekem elég furcsa,

Mivel ott már többször jártam,

De ott nem volt sosem róka,

Csak egy buta majmot láttam.

JERRY

Az a magyarázat erre,

Csak egy hete vagyok még ott,

A majom agy olyan zsenge,

Hogy gyakorta banánt lopott.

Bűnbe vitte mohó vágya,

S olyan lett,mint sok-sok ember,

De elég ennyi róluk mára,

Nem untatlak közhelyekkel.

RÓKICA

Az Emberkertbe jó eséllyel

Majd újra ellátogatok,

Így hát az nincsen kizárva,

Ott veled találkozhatok.

JERRY

Ne bízzuk a véletlenre,

Mert az képes cserben hagyni,

A javaslatom így az lenne,

Legyen inkább majd egy randi.

RÓKICA

Maradjunk a véletlennél,

Mostanában sok a dolgom.

JERRY

Többen bíztam mondjuk ennél,

Hogy randizunk fent a Holdon.

RÓKICA

Dekkoljunk inkább idelent,

És bízzuk rá csak a Sorsra,

Ránk e oszt majd oly szerepet,

Hogy összefuthatunk újra.

JERRY

Inkább intsünk be a Sorsnak,

Különben csak bábként rángat,

S helyet adva a randizásnak,

A mi szívünk ezzel lázad.

RÓKICA

Velem sem bábozhat senki,

Ilyesmit én nem tűrök el,

Ezért a megoldás annyi,

Hogy nem engedem közel.

Saját döntésem meghozva

Nem nógatott senki erre,

Majd pontosan két nap múlva,

Bemegyek az Emberkertbe.

Ha találkozunk, véletlenül,

Vagyis hát ez nem lesz randi.

JERRY

A rókaszív ennek is örül,

S így kell a Sorsnak pofont adni.

Lehetne mondjuk,hogy tízre

Érkeznél a bejárathoz?

RÓKICA

Hé, nem csalsz engem lépre,

Időpontról ne is álmodj.

Na jó, annyit elárulok,

Hogy délelőtt megyek oda.

JERRY

Én már ettől boldog vagyok,

Mint talán még eddig soha.

MESÉLŐ

Ennyiben maradtak végül,

Aztán mentek a dolgukra,

Ha a Szerelem vára épül,

Ámornak lesz jó sok dolga.

Nem elég csak kilőnie

Egy jól irányzott nyílvesszőt,

Szükség van egy ütős tervre,

Hogy kinyissa a „bűvernyőt „,

S a két rókának be kell állni

Alája éppen egyszerre,

S egymásra ott rátalálni,

Mint kemencében két zsemle.

Azt még meg jegyzem persze,

Máris rátérve a lényegre,

Rókica tervének a része,

Hogy elmegy az Emberkertbe,

Mert nyomoznia kell egy ügyben,

De erről majd máskor szólok,

Szóval nem maradok csendben,

Ha majd újra erre járok.