Medved verse

Essen arról most néhány szó,

Minden medve mézimádó,

S persze nem csak csütörtökön,

Ha közel van a mézesbödön.

A méz nekem olyan érték,

Mint az arany bent a széfben,

Nincsen a lelkemen vészfék,

Ha éppen ott van a közelben.

Megdézsmálom hát naponta,

Profi vagyok én már ebben,

De ne gondoljál most rablóra,

Ki az arcát jól elfedte.

Kevés,ha csak csurran-cseppen,

Ráadásul nagyon drága,

Ezért olyat is kell tennem,

Mitől kerülhetek pácba.

Van így ezzel sok-sok ember,

Ők persze a pénzt imádják,

S azért mert a szívük sóher,

A kiskapukat megtalálják.

Hogyha te is velem tartasz

Majd az Állati világba,

A tettemről kérlek hallgass,

S én ráfogom a zsiráfra.

Volt már néhány példaképem

Az emberek között persze,

Jól megnőttem,nem kell félnem,

Mert nem vagyok egy kis lepke.

A gátak csak azért vannak,

Hogy teszteljük mindet egyre,

Vannak, akik pofont kapnak,

Én ügyködök saját zsebre.

De csakis csendben és okosan,

A reflektorfény itt nem pálya,

Nem is sejtik nagyon sokan,

Hogy zajlik a háttérjátszma.

Fény derülhet talán erre,

Ha megismered történetem,

Szóval, hogyha érdekelne,

A folytatásnál maradj velem.