Cseppnyi Óriások: Állati világ

 

Mosolyomat rég nem lelem,

S a múló perc sem jó barát,

Mert kinézetem a végzetem

Egy hosszú-hosszú élten át.

Tükörbe már minek nézzek,

Ha a látvány felkavar,

Mert az,amit akkor érzek,

Olyan,mint az omló fal.

Reám zuhan egyenesen,

És persze,hogy a lelkemre,

S ott sírdogál szép csendesen,

A valóságból megszökve

Egy gyönyörű hattyúleány,

Akivé majd átváltozok,

S a boldogság így rám talál,

Melyről még csak álmodhatok.

Persze a józan ész súgja,

Hogy ne várjak ilyen csodára,

Lépjek rá arra az útra,

Mely átvisz az emberi világba.

Ott aztán majd felkeresek,

Egy plasztikai sebész mestert,

De persze olyat nem kérek,

Hogy alkosson belőlem embert,

Hisz ők elég csúnya lények,
Legalábbis a számomra,

Így rögtön a lényegre térek,

Formáljon át hattyúra.

A varázslatra visszatérve

Azt sem tartom kizártnak,

Hogy a gonosz mágus medve,

Átvarázsolt egy struccnak.

Az igazság bármi lenne,

Egy szép napon kiderítem,

S ha téged is érdekelne,

Ki most engem hallgatsz éppen,

Világodból tartsál velem

Legalább majd néha napján,

Ismerd meg az én életem,

És ha bennem nem csalódnál,

Megkedvelhet tán a szíved,

És ez olyan kötelék,

Melyre nem létezik képlet,

Hisz egy érzés épp elég.

De, hogy lett Róki lélekjáró?

Pedig hát van rendes teste.

Erről most még ne essen szó,

Ám talán már nincs túl messze.

Van még olyan képessége,

Mitől én is lehidaltam,

Képes velem is beszédre,

Amit meg, én nem is írtam.

Ezek szerint létezik ő,

Csak az R-dimenzióban,

Ott bármikor fellelhető,

De amíg nem tudom hol van,

A lelkeink útján járva,

Egyre tovább még menni kell,

És van, aki ezt úgy hívja,

Kölcsönös tudatátvitel.

Így hát szoktunk beszélgetni,

S mivel titkosítva nincsen,

Egy ilyen fog következni,

Hallhatod itt most menten.

RÓKI

Kemény dió ez a macska,

Segíthetnél hát feltörni.

Szerintem nincs gyenge pontja,

S kénytelen voltam kamuzni.

MESÉLŐ

Neki is van ilyen pontja,

Csak rá kell bukkanni persze.

RÓKI

Ez a macska olyan durva,

Mint egy épp lesújtó fejsze.

Lehet, a hasonlat túlzó,

Azonban csakis némileg,

Mert az élet neki úgy jó,

Ha munkásai egerek.

Fizet nekik ő rendesen?

Hírek ilyenről nem szólnak,

Csak sírdogálnak csendesen,

Mivel alamizsnát kapnak.

Szóval nincsen gyenge pontja,

Ez hát sajnos a durva tény,

Hiszen lelke tök otromba,

Mert ő csak emberszerű lény.

MESÉLŐ

Nyolcmilliárd fejhez vágtál,

Épp most sértő mondatot.

RÓKI

Belátom, ha erre várnál,

Hogy állítottam túl nagyot.

Igaz, titeket javarészt

Vezérelhet a szeretet,

Bárha lelhettek könnyű pénzt,

Az átveszi a terepet.

MESÉLŐ

Kimondtad most a varázsszót,

Ami téged is vezérel,

Abból készíthetsz majd lasszót,

S megbirkózol a lelkével.

RÓKI

Ha van benne még szeretet,

Legfeljebb már csak mákszemnyi,

S hogy átvegye a terepet,

Ahhoz csodát kéne tenni.

MESÉLŐ

Nem kell itten semmi csoda,

Csak legyél vele önmagad,

Gyerünk, hajrá, szóval nosza,

S a kapzsi béklyó szétszakad.

Persze nem lesz könnyű menet,

Éppen ezért neked való,

Célt elérni úgy is lehet,

Hogy leszel trójai faló.

Elérheted némi csellel,

És behúzza a lelkébe.

RÓKI

Ám ha idő előtt rám lel,

Simán vethet majd a tűzre.

MESÉLŐ

Kiugrasz majd még időben,

Aztán átöleled szépen.

RÓKI

Nos hát én ezt jócskán kétlem,

Hiszen még csak át sem érem.

MESÉLŐ

Kicsit még ezen vitáztunk,

De beadta a derekát,

Aztán Istennel teáztunk...

Na jó, nyugi, nem verlek át.

Majd a találkozást vele,

Inkább későbbre tervezzük,

S mivel szívünkben van helye,

Így hát bármikor megleljük.