Cseppnyi Óriások: Állati világ

MESÉLŐ

Grida szomorúan baktatott

Éppen a főtéren át,

Megélt annál már szebb napot,

Hogy az élet nem jó barát.

Jobbra egy koldust meglátva

Némi pénzt előkotort,

Ám az a fejét megrázta,

Aztán pedig imígyen szólt.

 

MESÉLŐ

A koldus erre rábólintott,

Széles mosollyal az arcán,

Lélektaván csónak ringott,

Hiszen mégis mi mást vártál?

Horgonyozna ott csatahajó

Akár a fél világgal szemben?

Míg bennünk él a „valami jó”,

Ő fejét rázza békés csendben.

Van aki kis nyuszi,

S csak várja a jövőt egyre,

De az élet úgy tuti,

Ha tenne is érte végre.

Van aki épp olyan,

Mint egy dühös pávián,

Nem élhet boldogan,

Maradt volna fent a fán.

Mások vagyunk,

Na de mégis ennyire?

Van aki róka,

Mert van aki kiscsibe.

Bridge:

Van aki űzi, van aki védi,

S van aki csak végignézi.

Ez egy ilyen világ sajnos,

Bár nem esik, mégis sáros,

Refrén:

Nagy az Isten állatkertje,

A döntés tiéd, ez a terve.

Lehetsz csak egy bamba medve,

A méz után keseregve,

Vagy lehetsz egy szabad pejkó,

Vágtass, s érzed élni mért jó,

És majd e dal úgy ér véget,

Rájössz, Isten sosem téved.

 

Itt szolgálhatunk medve showwal,

Csak ne szólj be a farkasnak,

Láthatatlan zsinórokkal

Van kit megtáncoltatnak.

Persze csakis a lelkére

Van régóta aggatva,

Önmagával szembe menve

A szebb jövőt zárolja.

Oly sok itt a hiszékeny állat,

Hisz egyre csak bólogatnak,

A bölény úgy építettet várat,

Hogy kunyhó jut a kisnyulaknak.

Van aki fürge,

van aki lajhár,

Van ki csak ürge,

céltalan frangál.

Van aki farkas,

van aki bárány,

A neve „Hallgass”,

s füvezik némán.

Van aki hiéna

emberbőrbe bújva,

Egyre csak tagadja,

a helyzet ettől durva.

Bridge 2:

Ez a világ állati,

De ettől nem kizárható,

Hogy valójában emberi,

Bár nem mondja be a híradó.

Refrén 2:

Nagy az Isten állatkertje,

Lehetnénk már ember végre,

De most már úgy igazából,

Élhetsz a világban bárhol.

Ember,aki nem egy szolga,

Mert Pénz az uralkodója,

EMBER nagybetűkkel írva,

Életünk egy földi próba

Van aki szélkakas,

van aki jómadár,

Ha vészes a helyzete,

azonnal messze száll.

Van aki csak lúser,

Ha nincsen már hite,

Mert van aki kígyó,

és van aki őzike.

De vannak oroszlánok,

s ha felbőszítik mindet,

Bárkit elpöckölnek,

épp úgy,mint egy csikket.

Bridge 3:

Van, hogy a tétlen hiába vétlen,

Önmagát árulja el,

Ártatlan bűnös, sohase zűrös,

De békét sohasem lel.

Refrén 3-1:

Nagy az Isten állatkertje,

De meglehet más volt a terve,

Tiszta szívből legyünk ember,

Nem pedig egy hús-vér fegyver,

S az aljas szó,ha célba talál,

Leszünk törött szárnyú madár.

Ám ha hiszel önmagadban,

Élét veszti a szó nyomban.

Nagy az Isten állatkertje,

A döntés tiéd, ez a terve.

Lehetsz csak egy bamba medve,

A méz után keseregve,

Vagy lehetsz egy szabad pejkó,

Vágtass, s érzed élni mért jó,

És majd e dal úgy ér véget,

Rájössz, Isten sosem téved.

Van aki csak parányi,

De mégis óriás,

S ha hite nem hangyányi,

Mért lenne bárki más,

Mint aki lehetne,

Az élet egy küldetés,

Sírva és nevetve

Gyönyörű ébredés.

Essen arról most néhány szó,

Minden medve mézimádó,

S persze nem csak csütörtökön,

Ha közel van a mézesbödön.

A méz nekem olyan érték,

Mint az arany bent a széfben,

Nincsen a lelkemen vészfék,

Ha éppen ott van a közelben.

Megdézsmálom hát naponta,

Profi vagyok én már ebben,

De ne gondoljál most rablóra,

Ki az arcát jól elfedte.

Kevés,ha csak csurran-cseppen,

Ráadásul nagyon drága,

Ezért olyat is kell tennem,

Mitől kerülhetek pácba.

Van így ezzel sok-sok ember,

Ők persze a pénzt imádják,

S azért mert a szívük sóher,

A kiskapukat megtalálják.

Hogyha te is velem tartasz

Majd az Állati világba,

A tettemről kérlek hallgass,

S én ráfogom a zsiráfra.

Volt már néhány példaképem

Az emberek között persze,

Jól megnőttem,nem kell félnem,

Mert nem vagyok egy kis lepke.

A gátak csak azért vannak,

Hogy teszteljük mindet egyre,

Vannak, akik pofont kapnak,

Én ügyködök saját zsebre.

De csakis csendben és okosan,

A reflektorfény itt nem pálya,

Nem is sejtik nagyon sokan,

Hogy zajlik a háttérjátszma.

Fény derülhet talán erre,

Ha megismered történetem,

Szóval, hogyha érdekelne,

A folytatásnál maradj velem.

/Grida egy őzgida az állati világban, hol az állatok emberi tulajdonsággal is rendelkeznek./

MESÉLŐ

Grida szomorúan baktatott

Éppen a főtéren át,

Megélt annál már szebb napot,

Hogy élete nem jó barát.

Jobbra egy koldust meglátva

Némi pénzt előkotort,

Ám az a fejét megrázta,

És aztán imígyen szólt.

KOLDUS

Mit érnek a csengő érmék,

Ha még egyik sem varázsolt?

Ha kérhetek, nem pénzt kérnék,

Hanem „csak” kedves mosolyt,

Mely bánatod messze űzi,

Akár egy lélekvarázsló,

GRIDA

A Bánat arcomra ült ki,

Mint egy komor kis manó?

KOLDUS

A bánat egy manó lenne?

Nos ez érdekes gondolat.

Bár lehet csak száraz zsemle,

S rágcsálnod kell jó sokat.

De bármi is, egy a lényeg,

Hogy elűzzed bánatod,

S a bús napok véget érnek,

Mert boldog lesz a holnapod.

GRIDA

Erre oly csekély az esély,

Mint a bolha elefánthoz mérten.

Hisz már maga a remény

Csak sírdogál egy sötét széfben.

KOLDUS

Első dolgod akkor annyi,

Hogy kimented akár már ma,

GRIDA

A számsort ahhoz kéne tudni,

Mely az ajtót majd kitárja.

De zároljuk a rébuszokat

A tényeknek teret adva,

Nincsen annál jobb változat,

Mint emberekhez majd átjutva,

Tőlük megyek tovább persze,

Mert világuk nem leányálom,

S meseországba megérkezve,

Bambi lesz a jó pajtásom.

KOLDUS

De a mese nem valóság.

Ugye erről hallottál már?

GRIDA

Erre fejet mért ráznák,

Ha nem vagyok buta rozmár?

Ám azonban a képzelet

Összefügg a valósággal,

Sőt még az is meglehet,

Kapcsolódnak varázshíddal.

KOLDUS

Ez érdekes gondolat,

De még nem hallottam róla.

GRIDA

„Tanulni kell jó sokat.”

Ezt írta a bölcs a porba.

KOLDUS

Nekem az Élet a mesterem,

S így lesz ez mindörökre.

GRIDA

Ám a tanonc nincstelen

A szebb jövőt eltörölve.

KOLDUS

A Látszat lehet nagy csaló,

S a szegény, gazdag valójában.

GRIDA

Na persze, és van Télapó,

Éppen tavaly nyáron láttam.

KOLDUS

A léleknek a gazdagsága

Mindennél többet érhet.

GRIDA

Ennek kapcsán zöld a lámpa,

Szóval simán egyet értek.

A froclizásért pedig bocsi,

Viccelődni így nem szép dolog.

KOLDUS

Semmi gond, szóval nyugi,

Én egy megértő lény vagyok.

De Bambira térjünk vissza.

Miért éppen őt keresed?

GRIDA

Egyszerű a titok nyitja,

Biztos nagyon jó fej lehet.

KOLDUS

Szóval barátot keresel,

Mivel itten nincsen neked?

GRIDA

Habár van itt néhány haver,

De kapizsgálod a lényeget.

KOLDUS

Na de mi lesz az esetben,

Ha a hídon mondjuk átjutsz,

Ám de Bambit meg nem leled,

S visszajönni többé nem tudsz.

GRIDA

Akkor lehet sírni fogok,

Mert a Bánat nyaggat egyre,

Agyő nektek jó haverok,

Meglehet, hogy mindörökre.

Így hát mindezt átgondolom,

És csak aztán döntök róla.

KOLDUS

Az élet csodás birodalom,

Vagy csak néhány szürke strófa,

Létezésednek könyvében

Gyűrött papírlapra írva.

GRIDA

Na és,ha egy aranyérem,

Mert ez a boldog évek jussa?

KOLDUS

Ez egy másik lehetőség,

De persze még több száz lehet,

Ám ugye érzed már réges-rég,

Hogyha a szív tényleg szeret,

S nem mindössze, csak egy cseppet,

Táncra kelnél a nagy világgal,

És járnátok mondjuk steppet,

Az érzés ettől égig szárnyal.

GRIDA

Én inkább a tangót csípem,

Bár járni még azt sem tudom,

KOLDUS

Én pedig azt nem is kétlem,

Megtanulnád gyorsan nagyon.

De bármi is hoz a jövő,

A lényeget sose feledd,

Az igazi varázserő,

Ha más szívében kaphatsz helyet.

S ez persze a közös varázs,

És elűz minden felleget.

GRIDA

Ha ránk ront majd Darázs Balázs,

Ugye esélye sem lehet?

MESÉLŐ

A koldus erre rábólintott,

Széles mosollyal az arcán,

Lélektaván csónak ringott,

Hiszen mégis mi mást vártál?

Horgonyozna ott csatahajó

Akár a fél világgal szemben?

Míg bennünk él a „valami jó”,

Ő fejét rázza békés csendben.

STELLA

Angyalok mi nem vagyunk,

Így hát rosszalkodunk néha,

Ha néhány sóhert kifosztunk,

Nos azzal gond miért volna?

RAVI

Pénzük annyi,mint a pelyva,

Tehát marad bőven nekik,

Nincsen is annál jobb móka,

Ha amit mondunk, épp azt teszik.

STELLA

Szóval csak a gazdagokat

Raboljuk ki néha napján,

Szívünk értük meg nem szakad,

Amikor a pénzt átadják.

RAVI

Ez a sorsunk, nincs mit tenni,

A tisztesség ósdi zakó,

Le kellett egy szép nap venni,

Még jó, hogy nem kócos manó.

STELLA

Ha lelkünkre csimpaszkodna,

Nehéz lenne elzavarni,

Még az is lehet rimánkodna,

De ki kéne a szűrét rakni.

RAVI

Dolgozhatnánk mi is persze,

De az nem nekünk való,

Hisz az tiszta ciki lenne,

Úgy élünk,ahogy nekünk jó.

STELLA

Ám oly gonoszak sosem leszünk,

Mint amilyen némely ember,

Sőt jó dolgokat is teszünk,

Nem vagyunk mi csak két tökfej.

RAVI

Ha valaki nagyon szegény,

Már messziről látszik rajta,

A járása erről mesél,

Bár a szívével titkolja.

STELLA

Segítünk az ilyeneken,

Ez a szívünk gazdagsága,

A pénzmagnál jobban terem

Szemükben a sok-sok hála.

RAVI

Szóval mindent egybe véve,

Nagy lókötők mi nem vagyunk,

Kapzsi énünk nem csal lépre,

S jobb világért „rosszalkodunk”,

STELLA

Ahol nem él roppant gazdag,

Nem éhezik a nagyon szegény,

S a főbűnösök meglakolnak...

Vajon erre van még esély?