Cseppnyi Óriások: Állati világ

Mosolyodat sutba dobva

Száműzted a lényeget,

S álmaidat elnapolva

Föléd űz sok felleget

Lelkedben egy komor manó,

Úgy hívják,hogy Hitetlenke,

Sosem mondja azt,hogy hahó,

Ha vállára száll egy kis lepke.

Hanem szegényt elzavarja,

Pedig barátkozott volna,

S rátérek én most arra,

Neki a perc sosem móka,

Mert Hitetlenke csak téblábol,

Ha épp nem egy helyben áll,

Az Élet gyakran rászámol,

S haza talán sosem talál.

Mondhatod, hogy nem érdekel,

De ezzel csak pórul jársz,

Mivel így lesz olyan közel,

Hogy mint ő, olyanná válsz.

Nem egyszerű a megoldás,

Helyén kell, hogy legyen szíved,

S persze itt most nem kell más,

Vesd be ellene a hited.

Hiszed vagy sem, varázserő,

Ha áthatja a lelkedet,

Csakis így lehetsz a nyerő,

S a manó semmit sem tehet.

Köddé válik egy szép napon,

Lehet nem is létezett,

Tán tévedek, de úgy tudom,

Hogy a ludas a képzelet.

Hitetlenséggel karöltve,

Azt a kis lényt létrehozzuk,

A józan ésszel pörölve,

A szebb jövőnket elkobozzuk.

Hisz ha a manó mellé leülsz,

S búslakodsz csak tétlenül,

A hatása alá kerülsz,

S manóvá válsz legbelül.

Na de mit ér így az élet?

Fabatkát sem szerintem,

Pedig egyszerű a képlet,

Senki sem döntsön helyetted.

Ha megjelenik majd a manó,

Legyintsünk rá jó nagyot,

Hadd szóljon arról a show,

Hogy legyen boldog holnapod.

Van aki kis nyuszi,

S csak várja a jövőt egyre,

De az élet úgy tuti,

Ha tenne is érte végre.

Van aki épp olyan,

Mint egy dühös pávián,

Nem élhet boldogan,

Maradt volna fent a fán.

Mások vagyunk,

Na de mégis ennyire?

Van aki róka,

Mert van aki kiscsibe.

Bridge:

Van aki űzi, van aki védi,

S van aki csak végignézi.

Ez egy ilyen világ sajnos,

Bár nem esik, mégis sáros,

Refrén:

Nagy az Isten állatkertje,

A döntés tiéd, ez a terve.

Lehetsz csak egy bamba medve,

A méz után keseregve,

Vagy lehetsz egy szabad pejkó,

Vágtass, s érzed élni mért jó,

És majd e dal úgy ér véget,

Rájössz, Isten sosem téved.

 

Itt szolgálhatunk medve showwal,

Csak ne szólj be a farkasnak,

Láthatatlan zsinórokkal

Van kit megtáncoltatnak.

Persze csakis a lelkére

Van régóta aggatva,

Önmagával szembe menve

A szebb jövőt zárolja.

Oly sok itt a hiszékeny állat,

Hisz egyre csak bólogatnak,

A bölény úgy építettet várat,

Hogy kunyhó jut a kisnyulaknak.

Van aki fürge,

van aki lajhár,

Van ki csak ürge,

céltalan frangál.

Van aki farkas,

van aki bárány,

A neve „Hallgass”,

s füvezik némán.

Van aki hiéna

emberbőrbe bújva,

Egyre csak tagadja,

a helyzet ettől durva.

Bridge 2:

Ez a világ állati,

De ettől nem kizárható,

Hogy valójában emberi,

Bár nem mondja be a híradó.

Refrén 2:

Nagy az Isten állatkertje,

Lehetnénk már ember végre,

De most már úgy igazából,

Élhetsz a világban bárhol.

Ember,aki nem egy szolga,

Mert Pénz az uralkodója,

EMBER nagybetűkkel írva,

Életünk egy földi próba

Van aki szélkakas,

van aki jómadár,

Ha vészes a helyzete,

azonnal messze száll.

Van aki csak lúser,

Ha nincsen már hite,

Mert van aki kígyó,

és van aki őzike.

De vannak oroszlánok,

s ha felbőszítik mindet,

Bárkit elpöckölnek,

épp úgy,mint egy csikket.

Bridge 3:

Van, hogy a tétlen hiába vétlen,

Önmagát árulja el,

Ártatlan bűnös, sohase zűrös,

De békét sohasem lel.

Refrén 3-1:

Nagy az Isten állatkertje,

De meglehet más volt a terve,

Tiszta szívből legyünk ember,

Nem pedig egy hús-vér fegyver,

S az aljas szó,ha célba talál,

Leszünk törött szárnyú madár.

Ám ha hiszel önmagadban,

Élét veszti a szó nyomban.

Nagy az Isten állatkertje,

A döntés tiéd, ez a terve.

Lehetsz csak egy bamba medve,

A méz után keseregve,

Vagy lehetsz egy szabad pejkó,

Vágtass, s érzed élni mért jó,

És majd e dal úgy ér véget,

Rájössz, Isten sosem téved.

Van aki csak parányi,

De mégis óriás,

S ha hite nem hangyányi,

Mért lenne bárki más,

Mint aki lehetne,

Az élet egy küldetés,

Sírva és nevetve

Gyönyörű ébredés.

MESÉLŐ

Rókica, Macskosz éttermében

A kávéját kavargatta lassan...

Szíve vágyát nem tartotta féken,

Mint mikor Janera gondolt Tarzan.

Azonban ő nyomozónő,

Így hát nem ugrál a fákon,

Azt mondják, e meló menő,

Bár én ezt most másképp látom.

Ahogy rajta végignézek,

Na de persze csak lopva,

Az, amit biztosan érzek,

Hogy a Boldogság szobra

Róla most nem készülhet el,

Ám ha a magány a téma,

Nála jobb alany nem kell,

Teljesen élethű volna.

Egyszeriben azt érezte,

Az egyik vendég őt figyeli,

S ez az érzés mért tévedne,

Hiszen nem egy buta yeti.

A figyelő nem volt gyermek,

Na meg persze nem is nagyi,

A lényegre máris térek,

Hanem egy jó rókapasi.

Mosolyával üdvözölte,

Miközben bólintott cseppet,

Rókicát ez úgy meglepte,

Hogy szíve járni kezdett steppet.

S a ritmust még felpörgette,

Mert felé indult a jó pasi,

Ó bár lenne egy kis lepke,

Vagy pedig egy butus csacsi.

De bőréből nem bújhat ki,

Így hát maradt, aki volt.

Egy meg egy az vajon mennyi?

Erre a szíve válaszolt.

JERRY

Lelkemben egy kedves manó

Kérte jöjjek ide menten,

„Ugyan már, nem helyénvaló.”

Ám őkelme nem maradt csendben.

Megtettem hát, azt amit kért

És ha helyet foglalhatok,

Kapok tőled olyan esélyt,

Mitől máris boldog vagyok.

RÓKICA

Agydokihoz menjél inkább,

Mivel manók nem léteznek,

Told hát el a kamubringát,

Nem ülök fel szövegednek.

MESÉLŐ

A válasza Rókicának

Valószínű ez lett volna,

Ha behódol a magánynak,

S szíve lakatra van zárva.

Ezzel szemben másképp szólt,

Mert az ablak nyitva maradt,

Persze Ámor még nem tarolt,

De meglehet már ott matat?

RÓKICA

Egye fene, szóval na jó,

Leülhetsz itt néhány percre,

Mert a manó nem volt tahó,

S ezért érdekel a terve.

JERRY

Ó hát én azt nem tudhatom,

Mivel amúgy csendes fajta,

De most nekem drukkol nagyon

Így teljesül legszebb álma,

Mely nem más, mint a mosolyod

A következő pillanatban.

MESÉLŐ

S kedves hallgató ugye tudod,

Hogy szinte azon-nyomban,

Mi történt Rókicával,

Mire Jerry nagyot nézett,

Mert szembesült a mosolyával,

S nem látott még ilyen szépet.

Az Ámor-róka a feje felett

Széttárta a karját,

Itt már tenni mit sem lehet,

Nem kell használni az íját.

Na jó, kicsit eltúloztam,

Mert mindent én se láthatok,

De Ámor már tényleg ott van,

Ennyit biztosan tudok.

De vele már nem nyaggatnálak,

Bár lehet lesz még itt helye,

Most hallgassuk, hogy Rókicának

Mi is volt a felelete.

RÓKICA

Nos szerintem az a manó,

Egy lókötő valójában.

JERRY

Van, mikor ez helyén való,

De marad a ló a pajtában.

Na de mesélj most magadról,

Mi életed legfőbb célja?

RÓKICA

Hogy járhatok majd akárhol,

Ne essen rám egy féltégla.

JERRY

Vicces is vagy, nem csak szexi,

Ez aztán a nyerő páros.

RÓKICA

Na de rólam elég ennyi,

A túl sok tudás lehet káros.

JERRY

A munkádról még beszélhetnénk,

Ha csak nem lopod a napot.

RÓKICA

Öööö.... Szerintem nincs uncsibb ennél,

Irodai alkalmazott.

MESÉLŐ

Lódította, mely nem szép dolog,

De egy érzés ezt sugallta,

Ha a csillag rég nem ragyog,

Koromsötét lesz kihunyva.

Hasonlatom csak költői,

Ezért mesél a lényegről,

Ha a szellő kezd ébredni,

Hallani se akarsz szélcsendről.

Rókica nyomozónő volt,

De most ezt nem reklámozta,

Így hát igazat nem szólt,

Mert ezzel tán elriasztja

Az újdonsült ismerősét

És ezt nem szeretné nagyon,

A szebb jövője lehet a tét,

S tán elkezdődött épp e napon.

JERRY

Az én melóm is elég uncsi,

Az Emberkertben dolgozok,

Hogy ne szökjön meg onnan senki,

Biztonsági őr vagyok.

MESÉLŐ

Itt a neve ellenére

Nem embereket tenyésztenek,

Szóval ne vezessen félre,

S elárulom máris neked,

Hasonló, mint az állatkert

Az embereknek világában,

Itt megbámulhatnak pár embert,

S persze őket én is láttam.

Tizenketten vannak éppen,

S mindnek más a nemzetsége,

Egy furcsa, sűrű éjben

Érkeztek ők felcímkézve.

Egyikük sem tud beszélni,

Mivel még csak ösztönlények?

Történetük nem csak ennyi,

De majd reájuk visszatérek.

Ám most hallgassuk tovább,

Ezt a rókás párbeszédet,

Sok-sok hegyen-völgyön át,

Tán elérhető a boldog élet.

RÓKICA

Nos ez nekem elég furcsa,

Mivel ott már többször jártam,

De ott nem volt sosem róka,

Csak egy buta majmot láttam.

JERRY

Az a magyarázat erre,

Csak egy hete vagyok még ott,

A majom agy olyan zsenge,

Hogy gyakorta banánt lopott.

Bűnbe vitte mohó vágya,

S olyan lett,mint sok-sok ember,

De elég ennyi róluk mára,

Nem untatlak közhelyekkel.

RÓKICA

Az Emberkertbe jó eséllyel

Majd újra ellátogatok,

Így hát az nincsen kizárva,

Ott veled találkozhatok.

JERRY

Ne bízzuk a véletlenre,

Mert az képes cserben hagyni,

A javaslatom így az lenne,

Legyen inkább majd egy randi.

RÓKICA

Maradjunk a véletlennél,

Mostanában sok a dolgom.

JERRY

Többen bíztam mondjuk ennél,

Hogy randizunk fent a Holdon.

RÓKICA

Dekkoljunk inkább idelent,

És bízzuk rá csak a Sorsra,

Ránk e oszt majd oly szerepet,

Hogy összefuthatunk újra.

JERRY

Inkább intsünk be a Sorsnak,

Különben csak bábként rángat,

S helyet adva a randizásnak,

A mi szívünk ezzel lázad.

RÓKICA

Velem sem bábozhat senki,

Ilyesmit én nem tűrök el,

Ezért a megoldás annyi,

Hogy nem engedem közel.

Saját döntésem meghozva

Nem nógatott senki erre,

Majd pontosan két nap múlva,

Bemegyek az Emberkertbe.

Ha találkozunk, véletlenül,

Vagyis hát ez nem lesz randi.

JERRY

A rókaszív ennek is örül,

S így kell a Sorsnak pofont adni.

Lehetne mondjuk,hogy tízre

Érkeznél a bejárathoz?

RÓKICA

Hé, nem csalsz engem lépre,

Időpontról ne is álmodj.

Na jó, annyit elárulok,

Hogy délelőtt megyek oda.

JERRY

Én már ettől boldog vagyok,

Mint talán még eddig soha.

MESÉLŐ

Ennyiben maradtak végül,

Aztán mentek a dolgukra,

Ha a Szerelem vára épül,

Ámornak lesz jó sok dolga.

Nem elég csak kilőnie

Egy jól irányzott nyílvesszőt,

Szükség van egy ütős tervre,

Hogy kinyissa a „bűvernyőt „,

S a két rókának be kell állni

Alája éppen egyszerre,

S egymásra ott rátalálni,

Mint kemencében két zsemle.

Azt még meg jegyzem persze,

Máris rátérve a lényegre,

Rókica tervének a része,

Hogy elmegy az Emberkertbe,

Mert nyomoznia kell egy ügyben,

De erről majd máskor szólok,

Szóval nem maradok csendben,

Ha majd újra erre járok.

A Boldogság nem egy masni,

Amit ki kell bontogatni,

Aztán csendben üldögélhetsz,

Mert a Balsors egyre tétlen.

Meglehet, hogy ázott veréb,

De nem ugrál éppen eléd,

Elbujdokol dideregve,

És egyre csak sír a lelke.

Társra vágyik oly rég óta,

Aki őt majd mindig óvja.

Egy életem, egy halálom,

Én őt egyszer megtalálom,

Felveszem a tenyerembe,

De az nem a helye lenne,

Felnevelem, s óvom nagyon,

Magára már sosem hagyom,

Beteszem egy vasketrecbe?

Ez még fel sem merülhetne.

A szívemben lesz a helye,

S Boldogság a becses neve.

MESÉLŐ

Miképp lett Róki lélekjáró?

Pedig hát van rendes teste.

Erről most még ne essen szó,

Ám talán már nincs túl messze.

Van még olyan képessége,

Mitől én is lehidaltam,

Képes velem is beszédre,

Amit meg, én nem is írtam.

Ezek szerint létezik ő,

Csak az R-dimenzióban,

Ott bármikor fellelhető,

De amíg nem tudom hol van,

A lelkeink útján járva,

Egyre tovább még menni kell,

És van, aki ezt úgy hívja,

Kölcsönös tudatátvitel.

Így hát szoktunk beszélgetni,

S mivel titkosítva nincsen,

Egy ilyen fog következni,

Hallhatod itt épp most menten.

RÓKI

Kemény dió ez a macska,

Segíthetnél hát feltörni.

Szerintem nincs gyenge pontja,

S kénytelen voltam kamuzni.

MESÉLŐ

Neki is van ilyen pontja,

Csak rá kell bukkanni persze.

RÓKI

Ez a macska olyan durva,

Mint egy épp lesújtó fejsze.

Lehet, a hasonlat túlzó,

Azonban csakis némileg,

Mert az élet neki úgy jó,

Ha munkásai egerek.

Fizet nekik ő rendesen?

Hírek ilyenről nem szólnak,

Csak sírdogálnak csendesen,

Mivel alamizsnát kapnak.

Szóval nincsen gyenge pontja,

Ez hát sajnos a durva tény,

Hiszen lelke tök otromba,

Mert ő csak emberszerű lény.

MESÉLŐ

Nyolcmilliárd fejhez vágtál

Épp most sértő mondatot.

RÓKI

Belátom, ha erre várnál,

Hogy állítottam túl nagyot.

Igaz, titeket javarészt,

Vezérelhet a szeretet,

Bárha lelhettek könnyű pénzt,

S az átveszi a terepet.

MESÉLŐ

Kimondtad most a varázsszót,

Ami téged is vezérel,

Abból készíthetsz majd lasszót,

S megbirkózol a lelkével.

RÓKI

Ha van benne még szeretet,

Legfeljebb már csak mákszemnyi,

S hogy átvegye a terepet,

Ahhoz csodát kéne tenni.

MESÉLŐ

Nem kell itten semmi csoda,

Csak legyél vele önmagad,

Gyerünk, hajrá, szóval nosza,

S a kapzsi béklyó szétszakad.

Persze nem lesz könnyű menet,

Éppen ezért neked való,

Célt elérni úgy is lehet,

Hogy leszel trójai faló.

Elérheted némi csellel,

És behúzza a lelkébe.

RÓKI

Ám ha idő előtt rám lel,

Simán vethet majd a tűzre.

MESÉLŐ

Kiugrasz majd még időben,

Aztán átöleled szépen.

RÓKI

Nos hát én ezt jócskán kétlem,

Hiszen még csak át sem érem.

MESÉLŐ

Kicsit még ezen vitáztunk,

De beadta a derekát,

Aztán Istennel teáztunk...

Na jó, nyugi, nem verlek át.

Majd a találkozást vele

Inkább későbbre tervezzük,

S mivel szívünkben van helye,

Így hát bármikor megleljük.