Cseppnyi Óriások: Állati világ

 

MESÉLŐ

Macskosz hájas arcát

A bánat messze elkerülte,

Mivel épp a lélekmalmát

Fűben ülve büszkén nézte.

Nem szokványos ez a malom,

Hiszen sohasem őröl búzát,

Mégis forog nagyon-nagyon,

Írok róla még egy strófát.

Egereknek verejtéke

Hajtja egyre körbe-körbe,

Így lesz neki jó sok pénze,

De ennél is még több kéne.

Ekkor váratlan teljesen,

Egy hang szólalt a fejében...

Rinyált ettől ő rendesen?

Én ezt jócskán most benéztem.

A HANG

Üdvözöllek kapzsi macska,

A lelkiismereted vagyok.

Eljött végre annak napja,

Hogy most neked megszólalok.

MACSKOSZ

Szövegelést fejezzed be,

És hogy ki vagy, nem érdekel.

Akár a villám, úgy sietve,

A fejemből most húzzál el.

A HANG

Nyugi macska, veled vagyok,

Nincsen mitől így tartanod.

Jelképesen pofont adok?

Csak az érdekedben kapod.

MACSKOSZ

Remélem ezt viccnek szánod,

Nem pofozhat engem senki,

De ha mégis, jól megbánod,

Mert én foglak felképelni.

Mivel olyan taslit adok,

Kivered a lélekfalad,

S keresheted roppant nagyon,

Mégsem leled meg önmagad.

A HANG

Lazítsál már cica végre,

Lefetyeljél inkább tejet,

Aztán gondolj mondjuk szépre...

Az egerek népe szeret.

Mr MACSKOSZ

Te vagy egy nagy idióta,

Az rémálom, más nem lehet,

Abban mégis mi a móka,

Ha sok buta állat szeret?

Úgy a jó, ha félnek tőlem,

Lázongásnak nincsen helye,

Motozhatnak, de csak csöndben,

Ez az egésznek lényege.

A HANG

Okos, s gonosz vagy egyszerre,

És ez nagyon káros páros,

Persze nem vagy egy lángelme,

Gyenge pontod is van számos.

MACSKOSZ

Én nem tudok ilyenekről,

Mondjál nekem mondjuk négyet.

A HANG

Beszéljünk majd máskor erről,

Mivel épp most le kell lépjek.

MESÉLŐ

Ki tartotta Macskoszt szóval?

Róki az ő becses neve,

S ha szívednek ez most óhaj,

Ismerkedjél meg ővele.

/A folytatásból kiderül, hogy ki is valójában Róki, hiszen természetesen nem Macskos lelkiismerete, hanem valaki más./

Nyusztícia egyik legfontosabb szereplője a történetnek. Emberi mértékkel mérve 19 éves nyuszilány, s nagyon elege van már abból, hogy szinte mindenki csak egy gyáva, félénk nyuszinak tartja, pedig lelkében egy harcos amazon él. Nem is sejti, azzal, hogy Leópold vegyesboltjában kezd dolgozni, bekerült az "élet sűrűjébe".

 

 

Tán azt hiszed naiv vagyok,

De én mégis abban hiszek,

Eljönnek majd olyan napok,

Hogy nem lesznek ellenfelek

A nyuszik és a rókák népe,

Ami szinte csoda volna,

Hiszen úgy hívják, hogy Béke,

Erről szól a földi próba.

Ki elhiszi, csak kis nyuszi,

Ott működik az agymosás,

Az élet úgy lehet tuti,

Ha az leszel és senki más,

Mint aki mélyen legbelül,

S ott áll lelked udvarán,

Ha lépni kell, nem csendben ül,

S a helyes útra rátalál.

Ha az élet matek képlet,

Megoldható naponta,

Ne húzzad be hát a féket,

Jót tesz egy kis agytorna.

Más szemszögből kalandpálya,

S gyáva nyúl, ki csendben ül,

Tapossunk rá hát a gázra,

S az Í-re a pont felkerül.

Aki egyre hátul kullog,

Nem értem,hogy mit remél,

Ha csak szembe jön egy buldog,

Remeg, mint egy kis levél,

Pedig csak a szellő ébredt,

Mi lesz,ha a szélvihar,

Hát engedd ki a lélekféked,

S az se baj,ha felkavar.

Ha felpörög a kalandpálya,

Megérted a lényeget,

Így lesz tiéd majd a játszma,

S az Élet így el nem temet,

Hanem felvesz tenyerére,

S mosolyt pingál szívedre,

Mondd csak vajon meddig jutnál

Szeretetre éhezve?

Jól kell lakni hát naponta,

Mely nem más,mint lélekerő,

Jobb ez,mint az almatorta,

Hiszen így lehetsz majd nyerő.

A KÖZÖS VERSBE NYUSZTÍCIA RÉSZE

A tapsifüles sosem lesz hős,

Ha bátorsága roppant zsenge,

De mi van,ha a lelke erős,

S egy nyusziamazon él benne.

Szóval hogyha farkas lennél,

Ne edd meg a nagymamát,

Mivel akkor megismernéd

A nyuszi harcos oldalát.

A bagoly csak akkor huhog,

Ha van komoly mondandója,

Kicsikből úgy lesznek nagyok,

Ha szívükre nem száll csóka,

Mely hitüket csipegeti,

Ami aztán elfogy lassan,

Lehetsz csak egy papírfecni,

Vagy tégla az Életfalban.

 

A 27 szereplős történet előszava már elkészült Molnár Piroska előadásával, mely után majd következik az itt olvasható vers.

https://www.youtube.com/watch?v=2wWMyCD-fg4&list=PLqgtzAozyg-n-9mQHxaT1UKcJ15_fFn91

 

Képzeljük el milyen volna,

Ha bújhatnánk csak állatbőrbe...

„Ez aztán a jó kis móka.”

Gondolnánk a tükörbe nézve.

Nos hát én ezt megcáfolom,

Lenne aki elszörnyedne,

A cicababa sírna nagyon,

Ha lett belőle lompos medve.

Pedig csak ő tehet róla,

Mert mindenki azzá lenne,

Amivé formálná múltja,

Szóval mit kiérdemelne.

Tegyük fel, így történne,

Mely nem más,mint próbatétel,

S lábad bármerre is lépne,

Nem találkoznál emberrel.

Hát lássuk most szépen sorban,

Az emberek így mivé lesznek,

S kiderül az is nyomban,

Az Állati világ történetnek

Köztük vannak a szereplői,

És most aztán nagyot nézhetsz,

Mert azt sem lehet majd kizárni,

Közöttük magadra lelhetsz.

Az itt élőkről még elárulom,

Két lábon járnak-kelnek,

S méretileg pedig nagyon

Egymástól ők el, nem térnek.

Szóval mind-mind emberiek,

Na de persze mégis mások,

Ha ütött a perc,nem lapulnak,

Mint a néma „emberbábok”.

Mert van aki kisegér, de lelkében óriás,

S mért kéne jobb esély,ha nem lesz senki más,

Csakis önmaga, és teszi, amit kell,

Elkapná a macska, de sosem adja fel.

Van aki pávián, de nem tud róla,

Csak áll bután egy szót se szólva.

Pedig beszélnie kéne éppen,

Hiszen lemászott a fáról régen.

Van aki zsiráf, de hiába néz messze,

Orra hegyéig lát, mert az esze zsenge.

Kígyó is van persze, de nem a testedre éhes,

A lelkedet fonja körbe, mert ilyet tenni képes.

Ez egy állati világ, mégis emberi,

A hiéna sumák, s épp azt elveszi,

Melyért a kis nyuszi keményen dolgozott,

Neki az élet úgy tuti, hogy lenyúlja a holnapot.

Nagy az Isten állatkertje, s van itt sok-sok fajta,

Azt,hogy mi volt ezzel terve, szíved majd megsúgja,

Ha hallgatod e történetet az összes részen át,

Ott marad majd végig veled, mint egy jó barát.

Van ki megfáradt mókus, s néha még ugrálna,

De kicsi a nyugdíja és túl nagy a gázszámla.

A süni otthon ülve sírdogál csak egyre,

Mindenki kerüli, pedig tüskétlen a lelke.

Van aki lajhár, legyintve mindenre,

Van aki ugrál, mivel egy bakkecske .

A csirkék pletykálnak a fodrásznál ülve,

Jól jönne számukra egy pénzes ürge.

Van aki póniló, s körbe-körbe jár,

A helyzet változó, lehet még sas madár ,

De gondolom tudod jól, csak képletesen szólva,

Ha lemondasz az álmodról, beállsz abba a sorba,

Ahol mindenki a csodát várja egyre,

S mézre így rálelni tán sosem fog a medve.

Van aki nem csacska macska, mert nem étekre éhes,

S mivel álmát fel nem adja, gonoszkodni képes.

Van aki bősz bölény, dühös a világra,

Ha nincs elég tömény, mit leönt a gigába.

Van aki varjú, hát károg csak egyre,

Sompolyog a róka,mert zajlik a terve.

Van aki farkas báránybőrbe bújva,

S annak neve „Hallgass”, aki erről tudna.

Van aki lókötő, pedig egy hiéna,

S ameddig még nyerő, a szebb jövő bebukja.

Van aki gorilla, az ökle kőkemény,

Azonban hiába, mert agyilag csak csekély.

Ám ha durvul a játszma, tán nem lesz jó a vége,

Mert van aki cápa a szárazföldön élve.

De van aki oroszlán, az állatok királya,

Sosem hord koronát, a nép mégis imádja,

Mert csak egy kisinas az önző énje nála,

S felküldte molyolni lélekpadlására.

Elárulom a lényeget, bár tudom,hogy elég furcsa,

Az Állati világ lehet a jobb világ egyik kulcsa,

Mert nem ósdi táncdal,míg a nagymama teázik,

E történet a valósággal összekapcsolódik,

Ha ráismersz majd önmagadra egy állat bőrébe bújva,

Ugyan már, baj miért volna? Na jó, eléggé durva.

A világunk már csak ilyen, hát jobbá kéne tenni,

Gyere hát és tartsál velem, a kérésem csak ennyi.