Hitetlenke

Mosolyodat sutba dobva

Száműzted a lényeget,

S álmaidat elnapolva

Föléd űz sok felleget

Lelkedben egy komor manó,

Úgy hívják,hogy Hitetlenke,

Sosem mondja azt,hogy hahó,

Ha vállára száll egy kis lepke.

Hanem szegényt elzavarja,

Pedig barátkozott volna,

S rátérek én most arra,

Neki a perc sosem móka,

Mert Hitetlenke csak téblábol,

Ha épp nem egy helyben áll,

Az Élet gyakran rászámol,

S haza talán sosem talál.

Mondhatod, hogy nem érdekel,

De ezzel csak pórul jársz,

Mivel így lesz olyan közel,

Hogy mint ő, olyanná válsz.

Nem egyszerű a megoldás,

Helyén kell, hogy legyen szíved,

S persze itt most nem kell más,

Vesd be ellene a hited.

Hiszed vagy sem, varázserő,

Ha áthatja a lelkedet,

Csakis így lehetsz a nyerő,

S a manó semmit sem tehet.

Köddé válik egy szép napon,

Lehet nem is létezett,

Tán tévedek, de úgy tudom,

Hogy a ludas a képzelet.

Hitetlenséggel karöltve,

Azt a kis lényt létrehozzuk,

A józan ésszel pörölve,

A szebb jövőnket elkobozzuk.

Hisz ha a manó mellé leülsz,

S búslakodsz csak tétlenül,

A hatása alá kerülsz,

S manóvá válsz legbelül.

Na de mit ér így az élet?

Fabatkát sem szerintem,

Pedig egyszerű a képlet,

Senki sem döntsön helyetted.

Ha megjelenik majd a manó,

Legyintsünk rá jó nagyot,

Hadd szóljon arról a show,

Hogy legyen boldog holnapod.