A Vándor bemutatkozó verse

Ne kérdezd, hogy ki vagyok én,

Épp elég lesz az, ha érzed,

Mikor egyre tompul a fény,

Az éjben járók célhoz érnek.

Minden percben kell, hogy válassz,

Két bölcsőd a Tér, és Idő,

Bárhol jársz, rám találhatsz,

Igen tudom, ez meglepő.

Lehetek egy apró szellő,

Amely épp csak megérintett,

Utolsóból a legelső,

Mintha kitárnál egy széfet,

Amely mesés kincseket rejt,

S eddig álmodtál csak róla,

De szíved most végre rálelt,

Ennél fontosabb mi volna?

Míg fény lehetek sűrű éjben,

Mi elkezdődött,nincs vége,

S válasz lehet létezésem

A legfontosabb kérdésre,

Az életnek mi értelme,

Ha gyertyalángként ellobban?

Válaszolhatnék én erre

Akár itt most azon-nyomban,

De hadd legyen inkább válasz

Nem más, mint az életed,

Van ki örvény, van ki támasz,

Neked kell majd döntened.

A szabad akarat nem más,

Mint bizalom megelőlegezve,

S bár ígérettel teli a padlás,

Mégis csen tovább mézet a medve.

„Ez már örökre ilyen világ.”

Hogyha ennyi a válaszod erre,

A jövőnk csak egy hervadt virág,

S cseni a mézet az ember s medve.

Persze nincsen semmi veszve,

Hogyha a lényeget átérzed,

Nem dolgozol saját zsebre,

Míg hited lesz az észérved.

A földi próba zajlik egyre,

És vizsgáznod kell naponta,

S ha nem ölelhet át a Béke,

Az egésznek mi értelme volna?