A "valami jó"

/Grida egy őzgida az állati világban, hol az állatok emberi tulajdonsággal is rendelkeznek./

MESÉLŐ

Grida szomorúan baktatott

Éppen a főtéren át,

Megélt annál már szebb napot,

Hogy élete nem jó barát.

Jobbra egy koldust meglátva

Némi pénzt előkotort,

Ám az a fejét megrázta,

És aztán imígyen szólt.

KOLDUS

Mit érnek a csengő érmék,

Ha még egyik sem varázsolt?

Ha kérhetek, nem pénzt kérnék,

Hanem „csak” kedves mosolyt,

Mely bánatod messze űzi,

Akár egy lélekvarázsló,

GRIDA

A Bánat arcomra ült ki,

Mint egy komor kis manó?

KOLDUS

A bánat egy manó lenne?

Nos ez érdekes gondolat.

Bár lehet csak száraz zsemle,

S rágcsálnod kell jó sokat.

De bármi is, egy a lényeg,

Hogy elűzzed bánatod,

S a bús napok véget érnek,

Mert boldog lesz a holnapod.

GRIDA

Erre oly csekély az esély,

Mint a bolha elefánthoz mérten.

Hisz már maga a remény

Csak sírdogál egy sötét széfben.

KOLDUS

Első dolgod akkor annyi,

Hogy kimented akár már ma,

GRIDA

A számsort ahhoz kéne tudni,

Mely az ajtót majd kitárja.

De zároljuk a rébuszokat

A tényeknek teret adva,

Nincsen annál jobb változat,

Mint emberekhez majd átjutva,

Tőlük megyek tovább persze,

Mert világuk nem leányálom,

S meseországba megérkezve,

Bambi lesz a jó pajtásom.

KOLDUS

De a mese nem valóság.

Ugye erről hallottál már?

GRIDA

Erre fejet mért ráznák,

Ha nem vagyok buta rozmár?

Ám azonban a képzelet

Összefügg a valósággal,

Sőt még az is meglehet,

Kapcsolódnak varázshíddal.

KOLDUS

Ez érdekes gondolat,

De még nem hallottam róla.

GRIDA

„Tanulni kell jó sokat.”

Ezt írta a bölcs a porba.

KOLDUS

Nekem az Élet a mesterem,

S így lesz ez mindörökre.

GRIDA

Ám a tanonc nincstelen

A szebb jövőt eltörölve.

KOLDUS

A Látszat lehet nagy csaló,

S a szegény, gazdag valójában.

GRIDA

Na persze, és van Télapó,

Éppen tavaly nyáron láttam.

KOLDUS

A léleknek a gazdagsága

Mindennél többet érhet.

GRIDA

Ennek kapcsán zöld a lámpa,

Szóval simán egyet értek.

A froclizásért pedig bocsi,

Viccelődni így nem szép dolog.

KOLDUS

Semmi gond, szóval nyugi,

Én egy megértő lény vagyok.

De Bambira térjünk vissza.

Miért éppen őt keresed?

GRIDA

Egyszerű a titok nyitja,

Biztos nagyon jó fej lehet.

KOLDUS

Szóval barátot keresel,

Mivel itten nincsen neked?

GRIDA

Habár van itt néhány haver,

De kapizsgálod a lényeget.

KOLDUS

Na de mi lesz az esetben,

Ha a hídon mondjuk átjutsz,

Ám de Bambit meg nem leled,

S visszajönni többé nem tudsz.

GRIDA

Akkor lehet sírni fogok,

Mert a Bánat nyaggat egyre,

Agyő nektek jó haverok,

Meglehet, hogy mindörökre.

Így hát mindezt átgondolom,

És csak aztán döntök róla.

KOLDUS

Az élet csodás birodalom,

Vagy csak néhány szürke strófa,

Létezésednek könyvében

Gyűrött papírlapra írva.

GRIDA

Na és,ha egy aranyérem,

Mert ez a boldog évek jussa?

KOLDUS

Ez egy másik lehetőség,

De persze még több száz lehet,

Ám ugye érzed már réges-rég,

Hogyha a szív tényleg szeret,

S nem mindössze, csak egy cseppet,

Táncra kelnél a nagy világgal,

És járnátok mondjuk steppet,

Az érzés ettől égig szárnyal.

GRIDA

Én inkább a tangót csípem,

Bár járni még azt sem tudom,

KOLDUS

Én pedig azt nem is kétlem,

Megtanulnád gyorsan nagyon.

De bármi is hoz a jövő,

A lényeget sose feledd,

Az igazi varázserő,

Ha más szívében kaphatsz helyet.

S ez persze a közös varázs,

És elűz minden felleget.

GRIDA

Ha ránk ront majd Darázs Balázs,

Ugye esélye sem lehet?

MESÉLŐ

A koldus erre rábólintott,

Széles mosollyal az arcán,

Lélektaván csónak ringott,

Hiszen mégis mi mást vártál?

Horgonyozna ott csatahajó

Akár a fél világgal szemben?

Míg bennünk él a „valami jó”,

Ő fejét rázza békés csendben.