A BOLDOGSÁG ÁZOTT VEREBE

A Boldogság nem egy masni,

Amit ki kell bontogatni,

Aztán csendben üldögélhetsz,

Mert a Balsors egyre tétlen.

Meglehet, hogy ázott veréb,

De nem ugrál éppen eléd,

Elbujdokol dideregve,

És egyre csak sír a lelke.

Társra vágyik oly rég óta,

Aki őt majd mindig óvja.

Egy életem, egy halálom,

Én őt egyszer megtalálom,

Felveszem a tenyerembe,

De az nem a helye lenne,

Felnevelem, s óvom nagyon,

Magára már sosem hagyom,

Beteszem egy vasketrecbe?

Ez még fel sem merülhetne.

A szívemben lesz a helye,

S Boldogság a becses neve.