denton szakácskönyve

Humor
denton•  2021. július 28. 15:34

Hordós káposzta fazekas módra

Kevéssé ismert tudományos berkekben, hogy Daniel Bernoulli svájci fizikus 1740-ben majdnem teljesen átírta magyarországi látogatása után a hidrodinamika alaptörvényeit. A híres tudós, mikor megosztotta Eulerral, tudóstársával és barátjával a hazánkban tapasztaltakat a hordós káposzta vonatkozásában, kábé olyan mélyrepülésbe kezdett a fizika, mint Newton nevezetes starkingja.

 

Bernoulli és Euler még aznap valami mocskos módon berúgtak, és trágár egyenleteket skicceltek föl a Basel Münster mellékhajójára.

 

Ez a tettük egyébként azért is kuriózum, mert elképesztően nehéz például két viszkozitási állandó közé úgy beszúrni a „pina” szót, hogy az egyenlet maga továbbra is értelmes maradhasson. Pláne németül. Dicséretükre legyen mondva: megoldották, ami arra utal, hogy kettejüknek még részegen is több aktív neuronja volt, mint mondjuk manapság egy eurovíziós dalfesztivál teljes nézőközönségének.


Node mi is volt az OK? Nos, Bernoulli – mint az ismeretes mindnyájunk számára – teljesen meg volt győződve arról, hogy ad 1. három alapvető halmazállapot létezik (folyékony, gáznemű és szilárd), illetve ad 2. tökéletesen levezette az összenyomható és az összenyomhatatlan közegek stacionárius áramlására vonatkozó törvényeket. (Mellékesen nevezett a kinetikus gázelmélet előfutárának is tekinthető, illetve a már fent említett ivócimbivel olyan himihumi matematikai ágakban alkottak korszakalkotót, mint a differenciálszámítás, valószínűségszámítás, integrálok, stb.)


Tudományos pályafutása csúcsán azonban kénytelen volt felülvizsgálni minden addigi tudását, amit a fizikában elsajátított.


Bizony. Magyarországra érkezése után ugyanis elkövette azt a hibát, hogy megszállt egy kis fogadóban valahol a Duna mentén, amely a „Vajákos Margit nene vajáktalan kecskéjéhez” cirkalmas nevet viselte cégérén. Zsenialitása tudósunknak nem ismert határokat, hisz azonnal rájött, amikor ajtót nyitott egy töpörödött nénike, hogy nem a kecske invitálja be. Az a furcsa alakú bunkó annál inkább birizgálta a kíváncsiságát, amit az öregasszony a kezében tartott. Rövid kérdezősködés után kiderült, hogy épp hordós káposztát készít télire Margit nene, a bunkó pedig maga a döngölő. Bernoulli mint a magyar konyha tisztelője lelkesen közölte, hogy szeretné megtekinteni a folyamatot.


A vita akkor kezdett bimbódzni kettejük között, amikor kiderült, hogy a 100 literes fahordóba a mamóka 130 kiló káposztát kíván belehelyezni. Elmérgesedni pedig akkor, mikor szenvtelenül közölte, hogy egy csepp folyadék sem fog távozni a hordóból cirka három hónapig, sőt a káposzta-erjedt folyadék elegye egy bazi nagy kővel össze is lesz nyomva.


Szó szót követett, és Bernoulli annyira feldühödött, hogy egy napra tervezett látogatása helyett tavaszig a fogadóban maradt – elverve összes pénzét – illetve fogadott Margit nenével arra, hogy a folyadékok összenyomhatatlanok. Megfejelve azzal, hogy képtelenség egy 100 literes tartályba 130 kilónyi szilárd anyagot elhelyezni, hiszen 1:1 a váltószám. Természetesen elbukta, a többi pedig már közismert. (Kivéve, hogy a részeg éjszakát követően Eulerrel tanulmányt írtak, melyben az szerepelt, hogy a folyékony, gáznemű és szilárd mellett a hordós káposzta egy külön halmazállapot. Később a plazmaállapot nyert, de ez már igazán nem az ő hibájuk.)


A recept.


30 kiló fejeskáposzta (téli – három fej gyalulatlan)

2 csomag szemes bors

3 csomag babérlevél (egész)

1-1,5 kg só ( nem jódozott)

1 kg. birsalma

5-10 erőspaprika (kutyafasza – és nem őrölve)

1 db. szarvasi cseréphordó, 25 literes




A magyar konyha legfinibb téli savanyúságához nem meglepő módon TÉLI káposzta szükséges. Ez rendkívül fontos, ugyanis a káposzta NYÁRI verziója a hordóba téve leginkább egy olyan masszát eredményez pár héten belül, amit tömegsírok korai exhumáláskor tapasztal a vidámlelkű szakács.


Halottak napja után egy héttel – ha nincs épp sürgős exhumálnivalónk, bár elismerem, megvan a diszkrét bája pont november 1-én – ballagjunk ki egy termelői piacra, és vásároljunk annyi fejeskáposztát, ami pontosan öt kilóval több, mint az edényünk űrtartalma. Ez már tuti téli változat lesz, egyébként pedig ha tömör, kicsit haloványabb, legalább 3-4 kilós a zöld gyönyör, akkor pláne nincs félnivalónk. Lustábbak nejlon kukás zsákban, gyalulva is megvehetik az alapanyagot. Tettük azonban picit sem tradicionális, megvető legyintésekre lesznek kárhoztatva életük végéig, és mérvadó teológusok egybehangzó álláspontja szerint a pokol hetedik gyomrába lesznek majdan száműzve. Valahová Hitler, az „operatív menedzsment” összetételt gyakran használók és a notórius kiskutyaposztolók közé.


Hazaérve vegyük elő a nagypapitól örökölt gyalut, és derűs fütyörészés közepette öljünk meg galádul minden fejet. Kivéve három picit, amit későbbi felhasználásra, például töltöttkáposztának szánunk. Őket elég leveleire bontani, eldobva a legfölső fedleveleket. Azok ugyanis retkesek, mert a kupec összefogdosta. Némi szerencsével ujjaink hossza a gyalulási műveletet követően ugyanannyi lesz centire, mint előtte. A csuma kivágása előtte persze elengedhetetlen. (Pici sóval frissen elfogyasztva kenterbe veri a csipszeket, ámbátor kevesebb benne az X-Y-Z generáció ízletes csemegéje, a nátrium-glutamát. Egész pontosan 0.)


Az előzőleg tiszta vízzel gondosan kiöblített hordónk aljára helyezzünk kettő maréknyi gyalult káposztát. Ha a gyalulás miatt szó szerint csorbát szenvedett kacsónk, akkor értelemszerűen hármat. Fél maréknyi sóval terítsük be, majd dobjunk rá három-négy szem borsot, két-három babérlevelet parvenük köménymagot egy csipetnyit. Ezután ismét következik egy rétegnyi káposzta. S most a lényeg: cseréphordóban NEM döngölünk! Csak és kizárólag ökölbe szorított kézzel nyomkodunk. Dagasztunk. Shakespearrel szólva – ahogy tetszik. Egyenletesen, egy-két percen át. Kisebb fejűek ne nagyon hajoljanak közel a nagy lelkesedés közepette, mert a Micimackó-effektus nem szarozik, és azért valljuk be, elég hülyén néz ki egy felnőtt ember cseréphordóval a nyakán.

Nevezzük bárhogy, a káposztánk lassan elkezd levet engedni. Eleinte kevesebbet, aztán többet.


A következő réteg ismét egy réteg káposzta, fűszerezés, nyomi. Alkalomszerűen elhelyezünk benne egy-két darab almát, erőspaprikát, néhány egész kápilevelet. Utóbbit én csak a felső egy harmadába szoktam, hiszen ha pár hét múlva már szeretnénk töltött káposztát, akkor nem kell nőgyógyászt hívni, hogy varázsolja ki legalulról az egész leveleket, nem megbontva a teljes textúrát.


Amikor középtájon járunk óvatosabban a sóval. Elég, ha minden második, harmadik rétegre rakunk. A trükk az, hogy ne merüljünk el csuklóig a lében. Az már sok. Félig elmerült mancs pont elég.


Mikor végeztél, mély meghajlást kérek észak-északkelet felé, azaz irányomba, ugyanis pont fullig lesz a hordód. Azaz simán belement a 25 literesbe 30 kilónyi kápi, plusz az apró. Fűszerek, só, alma, stb. Nincs is más dolgod, mint rátenni a fedelet, és NAGYON fontos, hogy egy pohár vizet löttyints a mélyített perembe. Erre mindig figyeljünk, azaz három-négy naponként pislantsunk a hordóra és pótoljuk a vizet. Az erjedéshez IS szükséges, meg na. Jobban is zár a Zoxigéntől.

 

A hordót meleg helyen, szobahőmérsékleten tartsuk 8-10 napig. Sok mulatságos perc adódhat ez idő alatt, mivel a hordó pár órán belül elkezd puttyogni. Ez tényleg úgy hangzik, mintha azt mondanánk szépen artikulálva, hogy PUTTY. A helyi fauna – macskák, kutyák, papagájok – ezt nem nagyon szeretik ám, merthogy kisebb szívrohamot kapnak. Szóval nem egy felelős állattartó, aki hordós káposztát készít. A muskátlik viszont basznak a puttyogásra, és ez megint csak hideg tény.


Miután letelt a 8-10 nap, a hordót cipeljük át halk szentségeléssel hidegebb helyre, ami általában a lakás, ház ellentétes pontján van. Másnap már fogyasztható.


Jóóóóó étvágyat :)

denton•  2020. november 1. 19:47

Kocsonya

Midőn közeledik a téli napforduló, a magyarul beszélő emberfián erőteljes izgalom vesz erőt a Kárpát-medencében és azon túl is. A téli napfordulón kívül persze közeledik az influenza, az éves ajándékmizéria, sőt a Netflix legújabb PC-korrekt sorozatáradata is, amelyek kapcsán az emberfia amúgy ismét rosszul érezheti magát.

Hisz nem elég, hogy taknya-nyála egybefolyik, fizetésének jelentős hányada a Lego Citiy Great Vehicles darabjainak megvásárlására költi (nem kell a duma, öt pár normális minőségű zokni is ugyanott van árban), de még nem is transznemű, harmadik generációs holokauszt-túlélő, afroamerikai, kriptofeminista, vagy valamely trendi pszichés betegségben álszenvedő. Oda se neki. A lényeg mégis csak az, hogy e rettenetesen gyűlölködő, homofób, rasszista, mentálisan kiegyensúlyozott (fúúúú) és ki tudja még milyen fertőben leledző emberfia legyint – ha eltalál valakit az sem katasztrófa - s úgy dönt, hogy ideje biza kocsonyát készíteni.

Ámbár disznóalkatrészekhez nem mindig sikerül megfelelő minőségben hozzájutni, azért az emberfia nem adja fel. Par excellence azon rokonokat keresi fel, ahol disznóvágás volt, avagy olyan hentesüzletet, ahol tudvalévően a tulaj saját vágóhidat üzemeltet. Nem sajnálja rá az időt, akár 10 napig, és negyven maszkelkopásig járja  e puszta vidéket. Végezetül diadalmas, - gusztustalanul patriarchális – üvöltésben tör ki, amelyben a leginkább költői morféma a „baaaaaaszdmeg Cili a nyunyókád”, így ezen szépirodalmi sziporkában nem kerül egzakt kifejtésre.

Mint az ismeretes, és az előbbiekből is kiderült, tisztességes magyar emberfia kizárólag disznó – pestiesen sertés – komponenseket vesz igénybe e kiváló kulináris élmény elkészítéséhez. Szigorúan tilos minden olyan egyéb hozzávaló akárcsak a konyha 100 méteres körzetébe történő óvatos becsempészése, mint szárnyas, pláne zöldség, vagy gyümölcs. Nem véletlen, hogy étkezési célra alkalmas kocsonyát csak emberFIA, és nem emberLÁNYA készíthet. A mindenféle hülye, neten összeolvasott, reflexológus, kineziológus, ezoterikus és hasonló agysorvasztó gondolkodásmóddal megáldottak által ugyanis elkészíthető sok minden – de kocsonya a legkevésbé.

Tehát miután beszereztük a pörzsölt(!), csülök esetében a bükkfával füstölt(!) alapvetéseket, összegezzünk. Adott kosárkánkban négy darab disznófül, egy kilónyi bőr (avagy bőrke), kettő egész hátsó köröm, egy darab farok, valamint majd egy-másfél kilónyi elsőcsülök. Szükséges még egy emberesebb fej nemkínai fokhagyma, ami arról ismerszik még, amiről Dobó a vár ostromakor, vagy Gandalf úgy általában – VAN szakálla. Értelemszerűen a többi hozzávaló, mint babérlevél, egész feketebors, őrölt kalocsai édesnemes, és persze a magyar nyelv gazdagságát méltán hirdető: csípős kutyafasza/macskapöcse minden nem alternatív gondolkodó fűszerpolcán elfordul. Ha netán mégis olyan emberlánya a galambpár másik tagja, aki kacsingat a modernnek becézett velőtrázóan ostoba netgondolatvilág felé, akkor fingással elegy turbékolással vigyázva dobjuk hátunk mögé a kókuszzsírt és a szójagranulátumot. Lehetőleg a következő településig/kerületig.

Keressük elő kamránkból a nagyi vagy a dédi saccperkábé nyolcliteres (1,8 gallon) fazekát és töltsük fel hideg forrásvízzel. Oké, ismert nagylelkűségem míján itt a csapvíz is megteszi. A megmosott disznóságokat helyezzük be a fazékba, mégpediglen úgy, hogy a fazék pereme és a vízszint között maximum egy centiméter – angolszász vérrel is bíró szakácsok esetén 0,2 inch – távolság legyen. Eztán a lehető legkisebb lángon, avagy fokozaton indítsuk el a termodinamikai folyamatot, azaz a főzést.

Ezután kérem tisztelettel hagyjuk ott az egész hóbelevancot úgy három-négy órára, mint Szent Pál az oláhokat. A Tesla S modellekhez hasonlóan ugyanis kocsonya is kitűnően működik Full self driving módban, azaz önvezető, nem igényel beavatkozást.

 

Nyugodtan csücsüljünk le, öblítsük le megfáradt torkunkat az épphogy csak pár napja gügyögő 52 fokos besztercei szilvapálinkával, majd szórakozzunk. Ennek keretében például a világhálón szörfölve amatőr irodalmi oldalak fórumain kedélyes, de burkolt kurvanyázással mutassunk rá a néhány nyamvadt vessző miatt felháborodó önjelölt költő hiányosságaira, akik ahelyett, hogy végre egyszerűen elismernék pocsék helyesíró mivoltukat, rendszeresen színpadias felháborodásuknak adnak hangot. Majd gyors lapbezárással elegy kuncogással tekintsük meg a magyar híreket, ahol nagy meglepetéssel konstatálhatjuk, hogy sem a neofeudalista vadkeresztények, sem a sznob, fura világlátású liberálanarchisták csoportjai nem kívánnak bennünket továbbra sem lámpavasra húzni. Ám ami késik, nem múlik.

Rövid, gyermeki 3 órás szunyókálásunkat követően rongyoljunk ki a konyhába, majdan a hullaszürke habot óvva, de nagyon alaposan szedjük le aprólyukú szűrőkanállal.

Dobjunk a gyöngyöző tiszta vizünkbe egy fél fej alig-alig megpucolt fokhagymát, 6-7 darab babérlevelet, a 12 szem feketeborsot, ízlés szerint sót, pirospaprikát és csípőset. Ismét várjunk úgy egy órácskát, és szemöldökráncolással vegyített hümögéssel vegyük ki az egyik fület. No kérem. Ha és amennyiben a fülről a bőr és a hám leválik – azaz látszik a porc – akkor már sínen vagyunk, mint az Óda kackiás bajszú szerzője. Esetleg a családi perpatvar elkerülése végett kellő undorral tehetünk bele egy fej paradicsomot, répát, zöldséget etc., viszont ebben az esetben a kocsonya annyira lesz autentikus, mint egy Betyárseregbe belépett Győzike.

Pár közbevetés a sóról és a zselatinról. Bár az elsőnél még megbocsátható a jódozott, kancsendzöngai meg egyéb flincflanc használata, ámbár a normál asztali só az ablakzsiráfi só, addig a második esetében halálbüntetést szabnék ki arra, aki zselatint tesz a kocsonyába. NEM KELL. Ha a fenti hozzávalók megvannak, akkor a fül, a farok és általában a csontos részek tartalmazzák azt a valamit, amitől a kocsonya megalszik faszául. Igen, azt.

Tehát. Vegyünk elő egy nagyobbacska tálat, amibe nagyobb szűrőkanállal áthelyezzük a húst. A levet egyelőre tegyük félre. A különféle malacrészeket szabdaljuk össze úgy falatnyi darabokra, a csontos részekről fejtsük le a húst. A farok maradhat egészben, az éjszakai blowjob+ cum in mouth előjátékaként a galambár nemfőző tagja örömünkre ízlésesen szórakoztathat vele. Sajnos ennek előfeltétele a répa és a többi marhaság… de Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, mint az ösmeretes. (Az megint más, hogy mit ért az őrzés, érdekes módon erre vezető apologetikusok sem tudnak megnyugtató választ adni.)

Készítsünk elő úgy tíz darab mélytányért, és két nagyobbacska jénait. Egyenlő arányban osszuk szét a szilárd hozzávalókat benne (nyilván a héjas fokhagymát, borsot, babérlevelet nem), majd szűrjük rá majdnem színig a levet. Mármost ha a habzás, és a hab leszűrőkanalozása anno dacu normálisan megtörtént, akkor nem zavaros és nem zsíros a produktum sem.

Nincs más dolgunk, mint spájzban elhelyezni, és várni úgy másfél-két órát. Eztán fejre is fordíthatod az edénykét, remeg, mint ama miskolci gyönyörűség.

denton•  2020. július 16. 08:30

Szakácskönyv (részlet 1.)

A Zsír

Jónépek!

Meglepő tény, és nem szerepel a Nemzeti Alaptantervben, de gyakorlatilag minden ismert világvallás szent könyve eredetileg szimpla szakácskönyvnek indult.

A kedves, hitetlen olvasó üsse fel nyugodtan mondjuk a Bibliát, meglepődve fogja tapasztalni, hogy Mózes miközben slattyogott lefelé a Sinai-hegyről részben egy kissé hiányos, ám isteni receptgyűjteményt kalapált/vésett a táblákba. Jaaaaa, igen, ezzel kezdődik a mű. Az isteni jelző emitt szó szerint értendő, tekintettel arra a tényre, hogy maga Isten (leánykori nevén: Jahve) diktálta a főként tiltásokból álló könyveket a tengerszétválasztó műszaktól megviselt öregnek. Mármost példának okáért az 5. könyv 80 százaléka az ókori zaba szabályait tartalmazza.

A világ zsidósága bizonyos parancsolatokat könnyedén betart, pl. a mai napig relatíve kevés a halászsas-körvadászatok száma, az említett madár ugyanis nemcsak tisztátalannak minősül (az Úr szerint), de baromi ritka is (a Természetvédelmi Világszövetség szerint). Plusz persze ragadozási ösztönből kifolyólag nagyon bánt, ha bántják, és ez – főként a nagyvárosi zsidó értelmiség számára, aki hozzá van szokva a Lidl-ös és Tesco-s csirkéhez – kifejezetten releváns szempont.

Mai szemmel, illetve ízlelőbimbókkal megáldott nyelvvel picit érthetetlen az alábbi rész: „Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belől [van], adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne főzd a gödölyét az ő anyja tejében  Jó, a holttest okés, nem kíván résztelezést, Salamon töke sem azért volt fényes, mert zacsimetszés után tisztára nyalták valamelyik jeruzsálemi afterpartin fogpiszkálóra tűzött falatkaként. Viszont hogy a tejes gödölyére miért rágott be a mindenható, azaz miért nem lehet laktózzal megbolondítani az anyakecske dedjének húsát, nos, ez a mai napig nem világos. Egyes hermeneutikusok (értelmezők) általános vélekedése szerint a tejet és a húst MINDIG külön kell választani, ami a kóser konyhát illeti. Node nana! Kifejezetten gödölye szerepel a Zírásban és kifejezetten a saját anyja teje tiltott… szigorúan véve. Mondjuk amúgyis macerás lenne a kaja, hiszen egy kecske naponta úgy másfél liter tejet ad, ha nagyon sztahanovista, azaz egy pufókabb gödölye főzéséhez kábé három napig kéne fejni szadista tekintettel a szülési depresszióval egyébként is küszködő anyucit.

Dádá jár a büdösbanka (bármi legyen is Károli szerint a szerencsétlen jószág) a szarka, a denevér, keselyű, sólyom, bagoly, kakukk, karvaly, illetve a hasadt körmű állatok közül a nyúl és disznó fogyasztásáért is. Stb. Némi könnyebbség a tilalom betartása kapcsán, hogy a jelenkori természetvédelmi jogszabályok is nagyrészt szankcionálják a felsorolt állatok elejtését, illetve – szintén egy nagyvárosi zsidó értelmiségi – akkor se tudna megkülönböztetni egy karvalyt egy sólyomtól, ha folyamatosan verik a fejét egy keményborítású Sorstalansággal. Lássuk azonban a kevésbé mázlis disznót.

Ezzel kérem tisztelettel elérkeztünk a lényeghez, a tradicionális magyar konyha alapanyagához, a zsírhoz. Ugyanis ha valaki ma betéved a boltba, avagy kedvenc henteséhez és zsírt kér, az bizony kimondatlanul is disznózsírt jelent. Mivel e sorok írója eddig burkolt, de kedélyes antiszemitizmusának hódolt, érdemes kiemelni, hogy az iszlám a disznóalkatrészek tiltását egy az egyben kopizta az Ószövetségtől, s applikálta a Koránba. Mit jelent ez? Hát csak annyit, hogy egy kiló disznózsírral bizony két legyet – kisebbséget - is üthetünk, a szó átvitt és valós értelmében, egy csapásra a szokásos vidám, hétvégi pogromon. (Jelzem, a rasszista, a kereszténygyalázó, és a többi világvallást-eszmét fikázó rész később következik.)

Tehát a zsír. Ha és amennyiben időnk engedi, ne vegyük a zsírt, hanem süssük! Igen, igen, sütni kell, ugyanis így készül alapjáraton. Rászánva egy délelőttöt, hónapokra el tudjuk magunkat látni zsírral – ami jóval finomabb a boltinál, és olcsóbb is. Nem szabad elfelejteni, hogy a sütés során nem pusztán zsír keletkezik a frappánsan zsírnak valónak (ZSV) nevezett alapból, de tepertő is, ami amúgy sznobul, pestiül és affektálva: töpörtyű.

Következzen a recept:

 

  •     Végy a hentesnél minimum kb. 3-6 cm vastagságú, 80-90 %-ban NEM bőrös zsírnak valót. Ha így mondod, tudni fogja. Ha nem, akkor keress másik hentest, vagy válts tájegységet, univerzumot. Táblában adják, és úgy néz ki, mint egy nudista szalonna, amelyik a büdös életben nem napozott. 5-6 kiló elég első blikkre, ez köbö 800 forintos kilónkénti átlagárnál úgy 4000 jó magyar forintot kóstál.
  •    Fogj egy bazi nagy fazekat (bazi nagy = 10 liiteres minimum) és önts bele 3 deciliter vizet. Egy átlagos ivópohár kettő decis, tehát másfél pohár szükséges az edénybe. Ritka hülyén néz ki a kevéske folyadék nagyobbacska eszcájgban, ellenben szükséges nehogy leégjenaz elején az egész hóbelevanc, úgyhogy lépj túl rajta. Más. Azért szükséges a nagy edény, mert a zsír hajlamos bayerizálni, azaz fröcsögni. Az meg fáj, mint egy halászsas karmolása a Gázai övezetben.
  •     Kis lángon – kis fokozaton – és nagy sóhajjal indulj neki a sütésnek, nyugi, ott fogsz dekkolni mellette alsó hangon 2-3 órát. Ugyanis ott kell ácsorogni, toporogni bizony szaró galambként, ellenkező esetben leég a végeredmény.
  •    Mikor a víz alatt belőtted a hőt, az előzőleg összekockázott ZSV-t öntsd bele a fazékba, és markold meg fakanalad. Még valami: egy kocka akkora legyen, mint egy gyufásdoboz fele, ifjabbak kedvéért: mint egy fél USB-C gyorstöltő. Nem, nem vezetékkel együtt. Ez a méret azért jó, mert körülbelül ugyannyi tepertőt fogsz kapni súlyban, mint zsírt. Természetesen ha valaki több tepertőt szeretne és kevesebb zsírt, akkor nagyobbra szabdalhatja a ZSV-t, ha meg fordítva, akkor trancsírozza nyugodtan kisebbekre.
  •     Az első tíz percben nincs más dolgod séfként, mint picit aggódóan fütyörészni, bontani egy hideg sört, vagy melegebb rozét. Fedőt ne tegyél a fazékra. Egyrészt nincs mit titkolnod, másrészt könnyebben leragad. Harmadrészt nem tudod kavarni.
  •     Ezután óvatosan kavard, forgasd át alulról felülre a kockákat egyszer, majd pihizz két-három percet megint. Ismét kavarás, ismét várakozás és/vagy sörborpálinka. Az alkohollal óvatosan… hajlamos hamar elfogyni a dög.
  •     Ezt a nem túl felvillanyzó tevékenységet – kavar, vár, kavar, vár - folytasd úgy másfél óráig, néha az izgalom kedvéért önts alá egy-egy deci vizet, amennyiben érzed, hogy ragadna le. Türelmetlenebbek feljebb vehetik a gázt, fokozatot, de ez esetben a kavarás gyakorisága is exponenciálisan nő.
  •      Másfél óra után egyre több lesz a folyékony zsírocskád, és törpévé kezd válni minden egyes kockád. Ez az a terminus, mikor belép egy félszeg, általában meglettebb családtag, és sértődötten rákérdez, mi az ejakuláló lófaszért nincs benne pörc. Gyilkos mosollyal mutassunk a tálra a mosogató mellett, és halk, sorozatgyilkosos hangon hívjuk fel a figyelmet a benn vigyorgó kettő darab, úgy 10 x 10 cm-es félig bekockázott, bőrös ZSV-re. No, ez a pörc. Nem pedig a hódmezővásárhelyi időegység.
  •      Dobjuk ki a konyhából a kibicet, a fazékba pedig be a pörcnek valót. Ez egy igen kényes pillanat, s nem pusztán a prognosztizálható családi mosolyszünet miatt. Ugyanis ha korábban teszed be a pörcnek valót, akkor kavarás közben úgyis szétmegy, ha meg későn, akkor nem sül ki. Empirikus úton bizonyított, hogy a másfél óra az ideális időpont. Egyéb időszámítás szerint a negyedik üveg sör után, vagy az első üveg rozé kukába kibaszását követően.
  •       A sütés vége, azaz a két óra, a kritikus időpont. Ekkor már elviekben aranybarna színt ölt fel a töpörtyű, és kivéve egyet a fazékból, majd egy villával nyomkodva nem ad ki annyi zsírt, amennyi beteríti a kenyértartón dekkoló, félszemű macskát. Ha és amennyiben habfehér marad, akkor az két dolgot jelenthet. a) A zsírnak való olyan nyomorult disznóból lett kibányászva, ami egész életében nem látott kukoricát, moslékot, urambocsá makkot, viszont annál több hallisztet, antibiotikumos tápot, s egyéb merőben disznótlan kaját. Ekkor két-három evőkanál tejjel csalhatunk, amit nagyonnagyonnagyon óvatosan csorgassunk a fazékba. Ettől a feljavítástól megpirul a tepertőnk. b) Tovább kell sütni. Nincs mese, az alapanyag totál fasza volt, csak berúgtunk és elnéztük a vekkert.
  •    Végezetül zárjuk el a gázt, fém tésztaszűrővel kotorásszuk ki a tepertőt, és – ez csak opcionális – krumplinyomóval préseljük vissza a fazékba a zsírt. Nem muszáj persze a préselés, ekkor nagyobb tepertőket kapsz, de lecsöpögtetni mindenképp szükséges őt is. Borítsuk ki egy papírtörlővel bélelt tálba a teljes mennyiséget. Legeslegeslegvégül bödönbe, vagy valami nagyobb edénybe öntsd át a zsírt,, s tedd hűvös(ebb) helyre.

Mit is kaptál a négyezer forintodért? Másfél-két kiló tepertőt és legalább három liter (kiló) zsírt. Matekozz. Megéri.

Érdekességképp megjegyzem, hogyha valami, akkor a tepertő biza hungarikum. Rajtunk és pár elvetemültebb kelet-európai népen kívül mindenhol „emberi fogyasztásra nem alkalmas élelmezési melléktermék” a kereskedelmi vámtarifa besorolása szerint. Hát na. Tudják is ezek a mindenféle nációk mi a jó… butuskák.

Kötekedő olajpártiak kedvéért még néhány gondolat az „egészségtelen” zsírról. Megvan még a kilencvenes évek nagy tojásmizériája? Dietetikusok, táplálkozási szakértők, egészségügyi szakemberek, korabeli megmondóemberkék vitáztak a médiában évekig arról, hogy a tojásfogyasztással csak óvatosan, mert a koleszterin ROSSZ dolog. Aztán mintha jatagánnal vágták volna el az egészet, kiderült, hogy van jó és van rossz koleszterin… és mit ád isten (vagy Jahve), speciel a tojás kifejezetten a JÓ koleszterent tartalmazza.

E sorok írója azóta szkeptikus az ilyen és ehhez hasonló, gyanúsan csak az aktuáldivatot követő ökörségek feltűnése kapcsán, és bizony ma már az is kiderült, hogy mind telítetlen, mind telített zsírsavakra szüksége van a szervezetnek. Szóval Atkins-Norbi-Paleo stb. ide vagy oda, a zsír egyszerűen életünk része, nem hanyagolható. (Mondjuk amúgy sem hiteles teszem azt a trendi influenszer hölgyemény, mikor a zsírt ördögtől valónak titulálja, miközben kétpofára zabálja amúgy a barinőkkel a franciakrémest a blikkes lesifotón.)

Az sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos ételek ugyan elkészíthetők olajban, csak akkor ne nevezzük annak, ami. Pörköltlapot példának okáért már csak azért is érdemesebb zsírban elkészíteni, mert maga a hús is állati eredetű, így a kiegyensúlyozott ízvilág nem csak amolyan levegőben lógó kifejezés marad, hanem értelmet nyer. Finomabb és pont.  És ha már bizonyos ételek… próbáltál már kedves olvasó olajos kenyeret enni zöldhagymával? Hát nem. És zsírosat? Na ugye. Ennyit a teljes helyettesíthetőségről.

Az olaj szerepéről, és valódi szükségességéről a következő fejezetben. To be continue...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom