akrosztichon

Budapest hajóm bölcsöm lakhelyem

Ú tjaim soràn szemeim rá vetem

D e sok szép építmény ház tèr utca autó 

A lkony a Duna partján látványa megkapó

P irosló ég alatt fènylő hidjait bámulom

E lgondolkodom emlékezem apámra gondolok

S ebes láncba fonódva gördülnek habjai

T ermetes függönyt  képez rajt az igaz való

Sz eretem itt  éltem múltam  s jövőm de

Á dáz csatát vív manapság a világ 

Z aja véres szörnyű kiáltás

Sz omorú háborús évek során 

Ó ltalmazd meg kèrlek Isten hazám

V  igyázz Budapestre ország szívére

A  koljában élhessünk nyugodtan békében

L. erombolni is lehet emberek szeressètek

T egyůk el  de miért

E lromlott 

G y arló az ember

Ü  t  hogyha kell

K ell minden és

E l halmozza magàt

L ehet jó lesz valamire

K i tudja mire lesz rossz

F  ekete az

É jszaka

Ny ugszik a fény is

É des  testvére  árnyék  ölében

S ötét éjben

Á lmosak

R eggelre 

Ny afogva 

É  brednek

K elet felé álmosan tekíntnek

H ervad  szépsége

E ljött  öregsège

R èg volt már a

V álla feszes

A rca rózsa

D arázs  a dereka

Ó ha tudná 

Sz èp időket vissza hívni

É  létét újra kezdeni

P  illanatnak megálljt mondna

S  óhaj  szàját el nem hagyna

È lne szèpsègèben boldogan

G öcsörtös ujjait mostanság imára kulcsolja

M. àr megint

E.  ljött  a szombat

N  em kèrdezte mègis itt van

J  ött látott gyözött mondom neki

Ü lj közènk ha itt vagy

N eked adjuk mink van

K abátunkat sálunkat

A hhoz való sapkánkat

Sz erdán már más van

A ludni nem hagy

B ugó motorai

A blakok alatt

D ugókkal útakon

B olondul a vilàg

A pró pènzèrt  hajt màr