akrosztichon
Ki tudja
T egyůk el de miért
E lromlott
G y arló az ember
Ü t hogyha kell
K ell minden és
E l halmozza magàt
L ehet jó lesz valamire
K i tudja mire lesz rossz
Fény és árnyék
F ekete az
É jszaka
Ny ugszik a fény is
É des testvére árnyék ölében
S ötét éjben
Á lmosak
R eggelre
Ny afogva
É brednek
K elet felé álmosan tekíntnek
Hervadó szèpség
H ervad szépsége
E ljött öregsège
R èg volt már a
V álla feszes
A rca rózsa
D arázs a dereka
Ó ha tudná
Sz èp időket vissza hívni
É létét újra kezdeni
P illanatnak megálljt mondna
S óhaj szàját el nem hagyna
È lne szèpsègèben boldogan
G öcsörtös ujjait mostanság imára kulcsolja
Szombat
M. àr megint
E. ljött a szombat
N em kèrdezte mègis itt van
J ött látott gyözött mondom neki
Ü lj közènk ha itt vagy
N eked adjuk mink van
K abátunkat sálunkat
A hhoz való sapkánkat
Sz erdán már más van
A ludni nem hagy
B ugó motorai
A blakok alatt
D ugókkal útakon
B olondul a vilàg
A pró pènzèrt hajt màr
Julika
J ó kislány volt Julika
U dvarias kedves rendes
L átom őt időnként
I skolába együtt jártunk jaj de rég
K i hinné
A nno a múlt század közepében