Akkor és most - Gál János

jagosistvan•  2010. október 1. 12:45

Örökké veled

Mióta elsodort mellőlem az élet,
A sorstól szerényen annyit kértem,
Lássam újra igéző pillantásod,
Mint egykori édes első ajándékod.

Hát megadatott újra égő szemedbe nézni,
Abba az egybe, melyet felbírsz még nyitni...
Szó itt felesleges, hisz nem is telne
Egyetlen tüdőd így is túlterhelve.

Mint egykor, elém sem jöhetsz már
Karcsú lábaid kénytelen feladták...
Szép kezed ernyedten nyugszik
A tolószék karján...

Egészségemet irigyelnéd talán,
Ha nem éreznéd, titkon
Engem is zabál a kegyetlen
Programozott halál.

Hisz egyazon pohárból ittunk mindketten:
Életet, szerelmet, mérget mérhetetlen.
A fekete szárnyú angyal ránk vetette szemét,
Hogy elrabolja régi vágyaink értelmét.

Mindketten tudjuk, mégsem győzhet soha,
Szerelmünk örök, hallhatatlan csoda!
Mert akkor is, mindig is egymásé leszünk,
Ha megszűnik végleg dobogni a szívünk.  

Gál János
(2008. augusztus)

 

Ezt a verset 2008. szeptember 25. óta 1362 alkalommal nézték meg.

 

 

 

Nyárvégi gondolatok


Hétközest

Nem várnak ma csodák, szürke az ég nekem
Gránit kőfalakon fut fel az életem
Testes esti magány festi kegyetlenül
Arcomról igaz önmagát

Egyenleg

Örömmel szórtam szét szilánkjaim
Véremet vették, kik felkapkodták
Mégis én vagyok, ki gazdagabb lett:
Zenémhez ők írtak kottát.

Delihold

Különös ma a hold
Ahogyan delejez
Sose volt, sose lesz...
Ma megint teli volt.

Esett

Muzsikáló zivatar járkál
Zuhanó vízsugarak lábán
Buborékos pocsolyák hátán.
Vártál rám  

Gál János

 

Ezt a verset 2010. szeptember 20. óta 114 alkalommal nézték meg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2013. április 11. 09:07

Hiányzik a Komám.

Törölt tag2013. április 11. 09:03

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2013. április 11. 09:00

Igen. :)

kapocsi.ancsa2010. november 18. 16:21

Szépek..

Törölt tag2010. november 18. 15:32

Törölt hozzászólás.

jagosistvan2010. november 18. 15:28

:)

Mygan2010. október 1. 18:07

:)

Törölt tag2010. október 1. 13:00

Törölt hozzászólás.