lacrima dolorosa

 

emlékszem egymással táncoltunk akkor este

és tükörszemű idegenekkel akik énekelve

felmutatták védtelen arcunkat az árnyaknak

ahogy a feláldozottak szívét szokták az isteneknek

elveszett és szomorú fények forogtak fölöttünk

és mi ott véreztünk a dörgő hangok között

míg lassan lefoszlott rólunk minden hamis mozdulat

mint íváskor a lazacokról a hús

aznap éjjel törzsi dobok hangja dübögött a gerincünkből

és a puszta zsigereinkkel szeretkeztünk

lehunyt szemeid mögött láttam kettőnket

önmagunk fölött, villámszínű szeleken lovagolva

aztán felkelt a Nap

sosem feledem milyen szörnyű tudással

milyen idegenül néztük attól kezdve egymást

a másikat aki olyan távoli

a másikat aki

csonka