AHOGYAN TI ÍRTOK!

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

POSZTULÁTUM

(Iambosz vagy ahogy akarjátok)

Cinóber sanzont szippant a ráma, 
káosszá töpped a honfi spirál, 
messzire foszló szerelmeimbe, 
vasbetont karcol az elmehatár.

Penészlő zargatások ténferegnek,

nyögve vajúdik az elvetélt humor,

a horizont rég e sorok értelmét kergeti,

s arcokra húzott frizurákban lohol.

Elmehatárt karcol már a vasbeton,

cinóber sanzont szippant a fülembe,

a honfi spirál káosszá töpped,

szemeimre kilószám foszlik a messze.

(Budatétény 2019 március 9.)

Ezentúl ebben a blogban gyűjtögetem nagyra-tartott POET-es szerzőtársaimról írt régebbi és új versparódiáim.

Remélem ezzel is hozzájárulok szerzőtársaim sikereihez, mert csak a legjobbakról lehet paródiát írni.

Remélem senki sem veszi rossz-néven, még a kimaradók sem.

M. Laurens

NINCS KÖZÖD HOZZÁ

Ahogyan ti írtok: Tóth Albert

Nincs közöd hozzá!

Láthatóan erős  csomók

szakadtak fel benne.

Meg ne próbáld:

tart-e, bírja-e,

Mi-lenne?

Nincs közöd hozzá,

nincs is veled,

se éjjel, se nappal,

nem vár téged,

még csak nem is lát

a reggeli borotvahabbal.

Nincs közöd hozzá,

rá már hiába gondolsz,

az útnak vége, nem rögös,

végleg  közétek állt a fosztó:

a legnagyobb közös-

osztó.

Pest Buda 2016. szeptember 1.

(Replika Tóth Albert "közöd van hozzá" című versére)