Agymenések

Pisilt mar valaki kadba, medencebe, Balatonba? 

a rem(h)ényhez

"főldiekkel játszó

égi tűnemény"

na húzz már el innen

el ha kérhetném

no para no stex

no visa  no szex

ó nem nem

azaz no no

tómpa tárggyal játszó

érdes szerelem

oly drága vagy

éppen így szeretem

no para no stex

no visa no szex

ó nem nem

azaz de de

Ha követsz, nagykövet lehetsz. Nagyban láthatod a férfiasság szavahihetősének körömcsipesszel levágott darabjait, melyek, mint a múlt szerelmi vágyának kivajúdott, savanykás, bagolyköpettől alárendelt, képességeiben alig látható orgazmus gyűrűjét. Ha követsz, megkövetlek. Megkövezlek, mint cédát az embere. Következő: A nyom olyan jel, melyet az ember az aurájával hagy. Színenként változó a mélysége. Az enyém mint a Marianna-árok. Ki belelép olyan mélyre süllyed, mint tél idején azok a kis csigák, amiket nem kértek fel a Vizipók-Csodapók legújabb szereplőválogatására. Ergo követni úgy érdemes, hogy mellőzd nyomaim nyomását bármilyen módon is. Lebegj! Hozz nekem enyhülést. Tenyerembe helyezd, nyálad, könnyed, bankkártyád, kávézaccod és tagnapi bugyidat. Ha a próbán túljutsz, szerethetsz engedéllyel. Ha nem, hát illegálisan. De te ezt tudod jól. Szeretned kell, hisz nélkülem a szerelem, mint szó annyit jelent, mint szánkóval átkelni a napsütötte rónaságon, miközben egyik kezedben melled, másikban egy pohár limonádé és nincs ki húzza, mert te is csak tolnád, ha nem épp nem ülnél rajta. Szóval az esély kikalkulálható. Tehát kövess! Úgy, ahogy én akarom.

Amikor Megszikóban jártam és az öreg indijány pujeblójában laktam, tudtam h a világ egy karnyújtásnyira van, ahogy te is tőlem ha rájössz arra, hogy ami én az te, avagy mi. Mi a francos fene az a kukoricamálé? Se gomb, se potméter rajta. Ellenben kaparható felületén arcod somolyog amit kézbe, számba vennék. Csillagokkal takarnálak a nap másnapos ébredéséig, h ha majd lebarnulsz, szeg legyek neked, mely odaszúr ahol lüktetsz. Igéket halmoznék rád alanyi jogon, jó sok igeműszert és addig foglalkoznék veled, amíg csobogásod meg nem tisztítja a legbensőbb ékszered és jogarom metszéspontjait. A pujebló rád vár. Az öreg indijány is. Én nem, mert veled vagyok ott a megfestett hajhagymatövek fekete árnyaival körbevett aztamicsodán.

A telefon az egy olyan műszer, amihez értő kezek és kommunikációs készség kell. Csak úgy eszembe jutott, mint az, h ha megnyomsz egy gombot, valaki pattan odaát. Ezt hívják bolhaeffektusnak. A férfi kertész. A rózsák metszése finomhangolás, hiszen már bimbósan ott van rajta a vágy h a férfi megszagolja és felfedezze magának az univerzum globális titkát: a sajtos parizert. A férfi globális játszóház. Barbikkal táncoló, Kenek híján, kanok kifejezést felöltő pólóban zuhanyzó, többdimenziós – ami lehet több is mint három – kereső, mely automatikussága lévén kifejlesztette önmagában az autofellációval egybekötött autokapitulációt, azaz önleszopással egybekötött önmegbékélést. A telefon, mint hasonló elven működő műszer, kézbe, illetve szájba vehető – habitustól függően. A legújabb verzsönök simogathatók és obszcén kifejezések, illetve tejeskávé cukornélküli képének tárolására alkalmas. Szegekkel és kalapáccsal műalkotássá avanzsálhatók.