A követés megasiskolája

Ha követsz, nagykövet lehetsz. Nagyban láthatod a férfiasság szavahihetősének körömcsipesszel levágott darabjait, melyek, mint a múlt szerelmi vágyának kivajúdott, savanykás, bagolyköpettől alárendelt, képességeiben alig látható orgazmus gyűrűjét. Ha követsz, megkövetlek. Megkövezlek, mint cédát az embere. Következő: A nyom olyan jel, melyet az ember az aurájával hagy. Színenként változó a mélysége. Az enyém mint a Marianna-árok. Ki belelép olyan mélyre süllyed, mint tél idején azok a kis csigák, amiket nem kértek fel a Vizipók-Csodapók legújabb szereplőválogatására. Ergo követni úgy érdemes, hogy mellőzd nyomaim nyomását bármilyen módon is. Lebegj! Hozz nekem enyhülést. Tenyerembe helyezd, nyálad, könnyed, bankkártyád, kávézaccod és tagnapi bugyidat. Ha a próbán túljutsz, szerethetsz engedéllyel. Ha nem, hát illegálisan. De te ezt tudod jól. Szeretned kell, hisz nélkülem a szerelem, mint szó annyit jelent, mint szánkóval átkelni a napsütötte rónaságon, miközben egyik kezedben melled, másikban egy pohár limonádé és nincs ki húzza, mert te is csak tolnád, ha nem épp nem ülnél rajta. Szóval az esély kikalkulálható. Tehát kövess! Úgy, ahogy én akarom.