agave blogja

Még egyszer ülj ide mellém gondolatban. 

Emlékezzünk csendben mit adtam s mit kaptam.

A szépséged, a szépségem millió csillaggal beragyogott estén, 

a gyönyöröd, a gyönyöröm millió utazás szerelmünk rózsaszín egén. 

Még egyszer ülj ide mellém gondolatban. 

Had nézzem arcod míg eltűnik a reggeli napban. 

Had tartsam még egyszer szerelmed meleg tenyeremben, 

had szenderüljön őrők nyugalomba fájó szívem. 

Oly messze sodort tőlem az élet.
Nekem marad csak a szép emléked.
Emlékezz, Te az ölemben ültél.
Néztelek s lassan a múltba tűntél.
 
Kereslek, még keresem varázsod.
Mikor még őszi rózsának látszott.
Még szívedben s szívemben tűz égett.
Úgy tudtuk soha nem érhet véget.
 
Nézd, mivé lettünk, mond hova lettünk?
Sirathatjuk majd kihűlt szerelmünk.
Mulat rajtunk az éjszaka leple.
Hol vagy szerelmem nem látlak benne?
 
Ígéret, szó, szerelem, vagyok, vagyok.
Te az enyém, én a tiéd vagyok.
Voltam, leszek minden emlékedben.
S te benne élsz örökre szívemben.
 
Egy szép őszi nap mely őszre hal meg.
Illattal zengte tele telemet.
S jött a kikelet az izzasztó nyár.
Hova tűnt csókom mi arcodon járt?

Zöld ruhát öltöttek a fák,

Hallgasd! Dallal közeleg a tavasz,
madárfüttyel ébred a hajnal.
Bár az éjszaka még hűvös-csendes,
a nappalt hóvirág köszönti kacajjal.
 
Mintha gyertya pislákolna
a horizonton, úgy ébred a Nap.
S hogy feljebb kúszik az égen,
verőfénye mindennek életet ad.
 
Hallgasd! Már lélegzik az erdő,
ásítva nyújtózik a legelő.
Ébredeznek a folyók, a tavak,
a patakok hírt hoznak a hegyről.
 
Hírül viszik a világnak,
nincs már terhe a fenyőágnak.
Subáját levetette a hegy csúcsa,
levele szökken a havasi gyopárnak
 
Ébredj Te is szerelmem,
had lássam tavaszi szemed.
Had halljam csengő hangod,
s a tavasz hozzám is megérkezhet.

Ott lennék veled hol senki se járt,