agave blogja

Sejtelmes, libbenő, lebbenő, 
szalad mint a tavaszi szellő,
ne siess pihenj meg, itt az ősz,
nem kerget a tatár, se a csősz.
 
Vesd le a kislányos ruhádat,
had lássam asszonyos bájodat,
illik-e a narancs, vagy a zöld,
tán Isten ruhája a fennkölt?
 
Ó, ne, ne gondolj semmi rosszra,
csupán a kíváncsiság hozta,
elég ha arcod marad pucér,
többit bízzuk a sorsra, ráér.
 
Nagyon sok képedet láthattam,
egyiken szép vagy, ott páratlan,
egy nőbe száz, meg száz, hogy lehet?
mindegy, majd naponta jut egy-egy.
 
Úgy is fele annyi vagy mint én,
kettő passzol hozzám kor terén,
na meg fogyjatok is hamarabb,
a liturgia lassan halad!
 
Oszt akkor elfogy majd a sok nő,
ott maradsz nekem Te, mint nagy Ő,
nem lesz senki, se kék, se sárga,
csak Te leszel őszi ruhádba.
 
Rögvest megkérem az apádat,
adja a lányát, meg a házat,
vele egy jó pár száz milliót,
mert nagy költség mit az Úr rám rótt.
 
De kérlek, ne kötözz meg azért,
szeretem ha hosszú a bék....,
mindig másra vágyik a lelkem,
az erősíti a szerelmem.
 
Hosszú közös létet jósolok,
ha azt fogadod amit mondok,
maradj otthon vigyázz a házra,
mindjárt kattan a kocsma zárja.


:  )))