agave blogja

Én álmomban a Hold vagyok, és mindig
veled álmodok. Csillagok közt járunk. 
Elmúlt idők, Tejutak, tört világunk
el nem szakít. Álmodok a szívedig.

Más-más világunk bennem helyet szorít, 
vért pumpál szívem, lelkem sóhajt. Eljut? 
Mindig neked, hozzád beszélek, így fut
az idő. Fusson csak, hozzád közelít. 

Lennék én a Vénusz, vagy a Jupiter, 
ó, ha az Uránusz! Ott lennék veled, 
soha nem jönnénk ebbe a világba. 

Itt hull a hó a csendbe, fehér minden, 
reszket a Hold, megfagy az istenverte. 
S tán örökre belefagy az álmomba.