afrodityka blogja

Van egy nagy-nagy batyu, amit magunkkal hordozunk születésünk óta.

Ebben a batyuban kinek-kinek- neveltetése, adottsága, intelligenciája, képessége szerint más-más található.

Na persze és más-más arányban---

Néha ehhez a batyuhoz nyúlunk, ha éppen az adott pillanatban a logikánk, az eszünk, a problémamegoldó képességünk csődöt mondott.

Igen ám, de ilyen állapotban, vajon mit húzunk ki abból a batyuból…..? Egy hirtelen, meggondolatlan lépés, az önzés, vagy harag, vaktában keresgél ebben a batyuban és egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő érvekre tanácsokra, segítségre, stb. találunk rá. Ilyenkor lesz úrrá rajtunk a harag, a meg nem értés, a sérelem, melyet nem tudunk felejteni….és ilyenkor talán nem is akarjuk. És ezeket mind-mind rátestáljuk a másikra….lehet éppen a szeretett személyre.

Gyarló az emberi faj….nagyon gyarló…Jó lenne, ha ezt a batyut, csak segítségre, örömszerzésre, jó tanácsra, szeretetre, szerelemre nyitnánk  ki és jó nagyra tátott száján keresztül meglátva, csak ezeket vennénk elő, megoldandó, a problémáinkat….

Bennem nagyon megvan ez a készség, hogy a jobbik énem használjam, de néha engem is elkap a hév.

Hát ezért mondom, hogy próbáljunk meg minden lehetségest, hogy a harag, az önzés, a rosszindulat helyett, egy jól kifejlesztett értelmi, érzelmi technikával, csak ahhoz nyúljunk, ami üdvös lehet az emberi kapcsolatok vonatkozásában.