Csak nézlek

   Csak nézlek

 

„Én nem tudom mi ez, de jó nagyon.”

 Csak nézlek és még mindig nem unom,

hűs oázisát huncut szemednek

szép kezeidet, mely érinti testemet,

lélegzetünk együtt epekedik,

én a te csókodért, te engem áhítsz,

minden porcikámmal téged vágylak,

mámort lelsz bennem selyme közt az ágynak,

két kezem szorítod szorosan mellettem,

testednek nemcsak a  fogja lettem,

őröm vagy teljesen, és éhe csókomnak,

piciny fényes cseppek bőrünknek bókolnak,

észvesztő szerelem falánk csókfiakkal,

belőlünk születnek mámoros sikollyal,

még nem engednél, de szorításod enyhül,

izzadság gyöngyökön ölelésem gyengül,

a valót még nem érzem, a külvilág kizárva,

csak nézünk egymásra a másikra várva,

ereinkben a vér lassabb tempót vesz fel,

majd finom csókokkal testemet leped el...

  *

„Én nem tudom mi ez, de jó nagyon.”

ha révedezek, egy-egy szerelmi aktuson,

mint most épp, mikor ezeket leírom,

hogy legyen mit olvasnod, kedves barátom!

 :)

Az idézett sorok: Juhász Gyula: Szerelem c. verséből valók!