Az életem szavakban..

Forró a testem, ég a vágytól 

Szeretem..
Nem akartam én senkit. Nem akartam magam mellé mást. 
Egyedül terveztem az öreg halált.
Miután rengetegszer elbántak velem, nem kellett nekem senki sem.
Úgy éreztem nem engedhetek újra magamhoz közel senkit sem.
Mert tudtam,hogy annak úgyis 
csak rossz vége lesz.
Nem akartam szerelmes lenni. Elzártam a szívem mindenki elől. Elzártam, hogy senki ne tudja megszerezni, a magáévá tenni.
Hogy senki ne tudja birtokolni és az övének tudni.
Ám mindez pár hónap múlva megsemmisült. 
Egy pillanat alatt toppant be az életembe, de még most is a részese. A késő estig tartó beszélgetések, 
ahol bevallottunk sok-sok mindent, ma már mindennapossá váltak. 
Egy idő után már vártam arra, hogy végre beszélhessünk, hogy halljam a hangját. 
Minden egyes szava szívemig hatolt, volt, hogy megbántott, volt, hogy le vett a lábamról. 
Rettentő hiányt érzek mikor nincs ideje arra, hogy velem beszéljen.
Hiányzik még akkor is amikor beszélünk. Hiányzik és szeretem.
Szeretem azt, hogy mindig megnevettet. Hogy sokszor édesen becézget. 
Hogy mindig tudja, mivel derítsen jobb kedvre. Hogy elég egy szó és máris mosolygok.
Nem gondoltam volna, hogy lesz majd egyszer valaki, kit így fogok szeretni.
Kinek hangjára szükségem van akár a táplálékra s
Kinek ölelése a világot jelenti számomra.
Kinek illata olyan akár a méz s
Kinek érintése, mint a nyári szellőé.
Kinek csókja forró, mint a nyár s
Kinek tekintetétől megremeg a láb. 
Kinek szavaiból tudom,hogy,hogy van s
Kinek nézése egy pillanat alatt megnyugtat.
Beleszerettem sajnos, még ha az elején nem is akartam kapcsolatot.
De nem tudok ez ellen mit tenni, inkább csak átadom magam a pillanatnak és sodródom az árral..