adrya813 blogja

adrya813•  2019. február 7. 13:46

A lélek fája

Sokszor töprengtem már

Azon, vajon mily feladatot

Szánt nekem az élet ura,

Bárki is vala.


Életem folytonos küzdelem,

Békém néha meglelem,

Mire a jót megszoknám,

Elillan mint szalmaláng.


Gyakran érzem büntetésnek,

Mit a sors reám vet.

Ám magamat meg nem adom,

Küzdök míg erővel bírom.


Követtem el hibákat,

Bántottam meg másokat,

De előre kitervelt,

Sosem volt mit elkövettem.


Sokszor mondták míly kegyetlen

Voltál énvelem, de olyat 

Egyszer sem hallottam

Bocsi én is hibás voltam. 


Magamat nem mentegetem,

Hibáim jóvá nem tehetem,

De belőlük okulva, tanulságot 

Levonva, bölcsebb lehetek.


Nincs oly ember ki 

Meg nem botlik, mind

Ki él, olykor hibázik.


Van úgy,lelkünk nem bírja

Már a terhet, mit ránk 

Kivetettek, meghajlik a 

Súly alatt, mint gyenge ágacska.


Idővel majd kérget 

Növeszt, erős gyökeret,

S nincs már vihar, mi

Benne kárt tehet.


Lelked fáját ha jósággal

Táplálod, kivirágzik,

Békesség gyümölcsét érleli,

Mely lehullva táplálja erejét. 


adrya813•  2019. február 7. 12:12

Droidok

Emberi létünk lényege

Megfelelni akkor is

Ha belegebedsz.


Megszületnek gyermekeink

Egyből mindet méricskélik,

Eldöntik, hogy megfelel e

Előírott méreteknek.


Átlagostól kicsit eltér,

Egyből jön a megbélyegzés,

Örömünk, s büszkeségünk 

Ne sokáig élvezhessük.


Utódaink fejlődését 

szigorúan megfigyelik, 

Mint tudósok a laborban

Keresik a szabálytalant.


Jaj neked ha kisdeded

Nem könyvek szerint neveled

S nem követed az 

Aktuális trendeket.


Élanyu csak úgy lehetsz,

Ha óvodába mikor viszed,

Angolul ír verseket,

Élsportoló, minta gyerek.


Elvárások tömegével

Kicsi lelkük nem bír 

Még el, mindenhol csak

Megfelelni, nem lehet.


Pár év múltán utódunk

Tombol, lázad, elvadul,

Nem értjük, hogy mi lelte

Pedig mi tettük ezt vele.


Elkorcsosult világunkban

Egyéniség s öntudat

Mind tiltott fogalmak.


Ítélkezés, rosszindulat,

Korlátozza napjainkat.

Gyermekünk is azt tanulja, 

Hogy' utáljon másokat.


Műveltség már nem erény,

Tudatlanság a büszkeség.

Minél ostobább az egyén,

Annál könnyebben jut elébb.


Vezetőink célja, agyatlan

Birkacsorda legyen a nép,

Mely nem gondolkozik,

Csak droidként él. 


Munkahelyet csak úgy kapsz,

Ha van ki utad tapossa,

Főnökségnél beajánl,

Hosszú nyelved sem hátrány. 


Szaktudásod nem lényeg,

Protekciód elég lesz.

Ranglétrán úgy mászol felfele

Mint rakéta suhan a Hold fele.


Gyűjtögeted javaidat készülsz

Már az öreg korra, pár év

Csupán, s nyaralód tornácán

Hintaszékből lesheted unokád. 


Ám terveidből nem lesz semmi,

Hiába volt gyűjtögetni,

Nyaraló helyett, munkába mehetsz,

Nem töltötted még be

Hetvenkét évedet. 


adrya813•  2019. február 7. 12:11

Lányaimnak

Nőként élni nehéz, 
Ha nem vagy
Tökéletes idomú,
Baba arcú szépség.


Régi időkben a szépség
Erény volt, de nem 
Szükség, fontosabb
Volt a főzés, hímzés.


Napjainkban elvárás
Csinos pofi, dekoltázs,
Belső érték elenyész
Külső lett az érték. 


Manapság már különbség
Férfi s nő közt annyi,
Nekünk többet kell
Dolgozni, helytállni.


Háztartás, gyerek, munka,
Mindig van feladat, figyelmünk,
Türelmünk ritkán lankadhat. 


Férfinép ezt el nem ismeri,
Többségük mártírként hirdeti
Mily sanyarú a sorsa, asszonyát
Megbecsülni sosem fogja.


Manapság is létezik elnyomás,
S a nép ugyanúgy nem vesz
Róla tudomást, csak elfordul, 
Boldoguljon mindenki ahogy tud.


Feminizmus által elérték,a
Két nem már egyenérték, ám 
Hiába, hímek az urai
A világnak. 


Leányként elképzeled mily
Szép lesz az életed, de
Karriered ha építgeted
Megszólnak, hogy hol a gyerek. 


Gyermekeid jönnek sorban,
Nő társaid körbefognak,
Értetlenül megbámulnak
Mi jó neked e sorsban.


Bármit teszel meg nem
Felelsz, jobb ha magasról
Teszel az elvárásokra, s
Magadnak boldogságot nyersz. 


Ne csak szépségre törekedj,
Üres burok ne legyen fejed.
Művelődj, tanulj, s magad
Soha fel ne add. 


Szép szempár, kockahas, terem
Bármely bokorban, de külsőség
Mit sem ér, ha belül
Rohad az egész. 


Keresd meg ki elfogad,
Értékeli női mivoltodat,
S ha megadod neki mi tőled telik,
Szerelmedet megbecsüli. 


adrya813•  2019. február 2. 09:16

Nagyapámnak

Emlékszem rád.
Oly rég volt már. 
Hintában ültem, s te
Ott álltál nevetve.


Kicsi voltam, talán négy 
Éves, mégis él bennem
A kép, ahogy repülök 
Fel egész a kék égre.


Emlékszem mély barázdák
Szántotta arcodra,
S kezedre, hangodra. 


Emlékszem a konyhára,
Nyitott ablakára, amin 
Szitakötő beröppent s
Én ijedten kérd'tem mi az.


Csodáltam a rovart, melynek
Szárnya mint prizma szórta
A fényt, karcsú teste
Éjkék tünemény.


Hokedlin ülve lestem
Alma héjat egyben lenyested.
Ily csodát még nem láttam
E tudást én is akartam.


Kevés véremért cserébe
Enyém lett az ismeret.
Megérte, mai napig alma
Héját egyben letépem. 


Szép időknek, emlékeknek
Sora megszakadt. Nem 
Láthattam többé 
Ráncos,szeretett arcodat.


Gyermekként nem tudtam
Mi a Halál, nem értettem
Miért nem mehetek hozzád.


Fájdalom és üresség volt
Bennem, lelkem egy része
Veled lett eltemetve.


Azóta is őrzöm emléked,
Pedig ennek már harminc éve.
Szereteted lángja ég bennem,
S én tovább adom gyermekeimnek. 


adrya813•  2019. február 1. 19:49

Szerelmes nárcisz

Ki hinné,hogy a szépség mögött
Lelke sötétbe öltözött.
Nem látod az ördögöt,
Álarc mögé rejtőzött.


Szépsége csak eszköz,
Mellyel csalogat, mint
Lámpafény ártatlan molyokat.


Eleinte mézes-mázos,
Kedvessége elvarázsol.
S midőn sötétje rád vetül
Tudja jól már nem menekülsz.


Minden lépted irányítja,
Barátaid elmardossa,
Hisz nincs szükséged senkire
Itt van most már ő neked.


Évek múltán nem vagy más
Mint jól idomított báb csupán.
Minden nap csak azt lesed
Kedvére hogyan tehess. 


Hát nem látod, hogy tetteid
Sosem lesznek jó neki?
Hiába is igyekszel,
Jó te soha sem leszel.


Szeretnél már szabadulni
Élni újra megtanulni,
Ez a vágy hajt előre,
Napról napra, évről évre. 


Szíved köré falat húzol,
Mögé többé be ne jusson.
Álarcodat felteszed,
S éled tovább életed.


S midőn hajad őszbe fordul,
Szíved kemény, már nem csorbul,
Megadod magadnak mi jár,
Pár év boldog magányt.