A Bölcs és a többiek

- Ha feltehetnél Istennek egy kérdést, mi lenne az?

- kérdezte a Bölcs, a Bolondot.

- Semmit, mert eszembe jutna vagy száz, és nem tudnék választani. Ellenben elmondanék neki egy jó viccet, mert szerintem gyakran szomorú a lelke, a sok normális ember hülyeségei miatt.

- Nem is vagy te annyira bolond. - mosolyodott el a Bölcs.

- Joggal lenne Buta a neved, ha nem veszed észre. - felelte a Bolond hamiskásan hunyorítva, majd kíváncsian folytatta. - Na de most halljam a te kérdésedet.

- Nem lenne szükséges, hogy kérdezzek bármit is, épp elég,hogy láthatom, és ezzel bizonyosságra lelek.

- Háááát..... - ingatta a fejét a Bolond. - Ez nagyon karcsú válasz egy bölcstől. Tudod mit? - kérdezte, de nem várt választ, hanem mintegy felelet képen lekapta a fejéről a bohócsipkát, és a Bölcs fejére tette. - Ezt érdemled, mert....

 

KÉT KÉRDÉS:

 

Hogyan folytatta a Bolond?

 

• Mit kérdeznél Istentől?

„A szerelem olyan, mint a drog, csak nem lehet túladagolni.” írta a Bölcs a noteszébe, aztán felállt a padról, és folytatta sétáját a parkban elégedett ábrázattal. Teljesítette napi küldetését, megint írt valami okosságot.

Ámor végig mellette ült a padon, persze láthatatlanul. „Ej, ej.” gondolta gonoszkás mosollyal. „Lehet, hogy bölcs vagy, de a szerelemben én vagyok a döntnök.” folytatta magában, aztán egyszerre három nyílvesszőt illesztett a húrra. Ez már két éve volt, s azóta a Bölcs egyfolytában fülig szerelmes, de egyben buta is lett, mint a tök, mert a szerelem rózsaszín köde messze űzte a mély gondolatokat fejéből.

Mi ebből a tanulság? Ha a Bölcs benned él, leírod egy mondatban :)