Titkos szeretők

Két erős válladon könyököl az élet:

A minden semmivé-az álom életté lett.

De a fejeden nem babér, csak árnyéka,

Szívedben édes bolondságok lábnyoma.

 

Törékeny ujjak közt remeg bátor szíved-

Helyére -tessék, itt van, az én szívem tedd.

S a tiéd bennem, mint holdfény eső után,

Ringatózik hársillatú nyári éjszakán.