Óda kétszer

karolyfi•  2018. január 15. 22:49

Lélekhangverseny


Teremtőm, egyetlen otthonom,

hol születik és hal a világ,

ki mindeneknek felette állsz,

aki elbocsátva visszavársz,

ki az utamon próbára tesz,

Te büntetsz, dicsérsz vagy bennem élsz?

Egykoron nevedben áldanak,

vagy máskor fejemet veszítik,

ha beszélnek rólad, viszályt szül,

s nyugalmat híven hallgatóknak.

És rád találok vagy rám találsz.

Ki vagy te, érzem, de nem tudom.

 

S te ki vagy, neked sírok, segíts,

mikor bennem még csak lélek él,

testem földi léthez nem szokott,

ki vagy nő, ki keblére ölel?

Fényét a túlról kölcsönkapja,

ki értem vagy tőlem változik,

véd engem vagy eldob magától,

vagy ölelgetve uralkodik.

Aki jót vagy rosszat tanácsol,

vagy csak egyszerűen velem él,

ápol, követ, elenged és vár,

szeret, segít és velem bukik.

 

Aki kettőnk védelmére kel,

ki vagy te földerőt hordozó?

Uralva őrzője létünknek,

parancsolva hűséges szolga,

ki életét áldozza értünk,

vagy majdan életünkre törhet.

Másokat durván igába hajt,

uralmat lelvén minket elfeled,

kit ha elhagyunk, erőt veszít

s nem látja értelmét a létnek.

Majd titkon jöttként cinkosan szól

és sokunkat ágyába fektet.

 

Kik vagytok ti, vér a vérünkből,

a bajban egymáshoz siettek,

s ha jó az élet, összerúgtok

egymást félretúrván a koncért.

Kik elszakíthatatlanul még

a gyűlöletben is szerettek,

idegenekkel ölre mentek,

büszkén ölelő riválisok,

szidalmatok egymásra hullván

átalakítja az ősidőt.

S vagytok a láva, a középpont,

kik körül legendák forognak.

 

Ki vállamhoz kérés nélkül áll,

békésen szemléli lábamat,

ha versenyez vagy ha megbotol.

Ki nem ítélkezik felettem,

sírás vagy kacagás egyre megy,

ki mellé hűen állok én is,

nem nézem, ennek mi haszna van.

Együtt táncolunk át a mába,

elválva százszor, együtt vagyunk

mégis, pedig nem ragaszkodunk.

Könnyed szabadon talál a perc,

mely célunk véges kísérete.

 

Ki vagyok én e forgatagban?

Küldött-e léteknek színpadán,

vagy belső nyugalmat kereső,

magányos vándor és bölcselő,

ki tudja, hogy sokban nincs szava

és méltósággal félreáll,

ha rohanó buták sodornák.

Ki érzi, a harc nem teremthet

egymásba láncként átfonódó

harmóniát, törvényt sem hozhat,

sem iskolát, ezért a játszva

újragondolás, s nem ér véget

a vágyat teremtő változás.




A kakas ódája


Szemétdomb, kakasként otthonom,

hol születik és hal a kukac,

ki mindeneknek felette állsz,

aki éhségemben visszavársz,

ki bögyömbe gilisztákat tesz,

mi vagy te? Érzem de nem tudom.

 

S te ki vagy, ha csipogok segít,

mikor nincs még tollam csak pihém,

testem földi léthez nem szokott,

ki vagy nagy barna tollanyóság?

Körbeölelsz nagy szárnyaiddal,

Majd csőröddel engem félreversz.

 

Aki mindőnk védelmére kel,

ki vagy te földerőt hordozó,

féltve őrzője udvarunknak,

ki ételed áldozod nekünk, 

majdan késsel életünkre törsz,

s tele hassal minket elfeledsz?

 

Kik vagytok ti vér a vérünkből,

a bajban egymáshoz siettek,

s ha jó az étel, összerúgtok,

egymást félretúrván a nyűért.

amit elszakíthatóan még 

a gyűlöletben is szerettek?

 

Ki kertembe kérés nélkül áll,

békésen szemléli dombomat,

bár méltán harcolunk a tyúkért 

két kakas együtt nem maradhat.

Ki leszel vesztes vagy legyőző?

Gyere viadalra, csőrre fel! 

 

Ki vagyok én e forgatagban,

büszkeség a kertnek színpadán,

ki érzi, csak a harc teremthet

kukorékolós harmóniát,

s nem ér véget a korán kelés,

sem a fazékig kakaskodás.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

karolyfi2018. január 21. 20:24

Rozella2018. január 21. 19:38

Kedves Zsófia! Először is Gratulálok! :) Nem tudtam, hogy pályázati verset olvasok, és különdíjjal is jutalmazták. Az említett pályázatról sem tudtam semmit...eddig. Most kicsit utánaolvastam :) Egyébként azt hiszem, nem lényeges, hogy egy vers eredendően milyen célra készült... A Jó vers úgyis önálló életet él, akár egy kép, egy dal vagy bármi más műalkotás... A humort is értékelem, saját verset és gondolatvilágot karikírozni sem képes mindenki:) Örülök, hogy itt is megmutattad! :)

karolyfi2018. január 21. 16:25

Köszönöm Rozella! mindkettő pályázatra készült, de az elsőt adtam be, különdíjas lett a KMTG alkotói pályázaton.
A Kakasos pályázatra meg éppen nem engedhettem meg magamnak a pályáati díjat, így nem küldtem el.

Rozella2018. január 16. 21:50

A Teremtő, A NŐ (Anya) A Férfi (Apa) A Testvér, A Gyermek, A Barát... általunk ismert megnyugtató és nyugtalanító jellemvonások, mintha minden"archetípus" felvonulna az egyetlen kérdés értelmes megválaszolásához: "Ki vagyok én e forgatagban?"

Az ironikus, szinte parodisztikus második részben a téma játékosan ugyanígy végigvonul... látszólag könyedén, gunyorosan, de ugyanez a sor "Ki vagyok én e forgatagban?" változatlan maradt :) és ez nem véletlen... Nagyon érdekes, szép munka, és akinek van türelme végogolvasni, nem bánja meg! Nekem tetszett! :)

Mikijozsa2018. január 16. 14:26

@karolyfi: jó, a tréfás részek egyértelműen humorosak - de már az első vers is jelzi, hogy "sírás vagy kacagás egyre megy," szóval azt sugallja, hogy nem törekedtél a humorra igazán, célod inkább az irónia, szerintem

karolyfi2018. január 16. 14:02

Köszike. És humor?

Mikijozsa2018. január 16. 10:18

olvasgattam, és mondom is, sok értékes tanítás van benne, gratula remek lett

karolyfi2018. január 16. 09:21

Gondulom ezt a két hosszit nem lesz türeemetek elóóvasnyi.