Kérdezem a fákat

Kérdezem a fákat

Elmúlt már több mint hatvanhat év,

életem végül révbe ért?

Mint egy tékozló leány, újra 

Zalába bújva élem át,

az eltűnt ifjúság illatát.

 

Elmúlt ím életem szép nyara,

cipőmön Zalának sara,

szemem a csillagokra réved,

s téved ki engem lát, okkal?

együvé váltam a dombokkal?

 

Együvé a színes levéllel,

a repülő denevérrel.

Árva szívemnek dobbanása,

lobbanás a régi Holdunk.

Emlékszel még? Dalolva szóltunk.

 

Mára csak a dalok maradtak,

Zala dombján visszhangoznak,

Vetekszenek tücsökzenékkel,

és reménnyel kápráztatnak.

Vajon veled is játszadoznak?

 

Zalai erdőket kérdezem,

halljam, játék az életem?

vagy harc, sok hűhó a semmiért?

Miért susogja kedvesen,

mindenek vagyunk és semmik sem?