A sötétség gyermekei

Axhyon•  2019. október 1. 17:51

Fellobban a remény szikrája Harmadik rész

Valahol egy árnyékban egy nő ült és könyvet olvasott teljesen belemerülve tanulmányozta az írást. Sóhajtott egyet majd felnézett. A fa, amely árnyékában megpihent néha átengedte a nap sugarait. A nő végigsimította a haját és oldalra tekintett ahol egy Démon őrizte őt. Morcos ábrázata és viselt páncélja arról árulkodott, hogy régóta szövetségese a nőnek. Az eltette a tarisznyájába a könyvet majd odament a démonhoz. A nálánál sokkal nagyobb Teremtmény felemelte a karját és maga elé engedte a nőt.

-          Mit olvastál? – Kérdezte és hagyta, hogy apró kezek simítsák végig a hegeket a karján. – Sosem unod meg ezt mi?

-          Nem. Ezekkel a vágásokkal vagy az aki. – Csókolta meg a heget a nő. – Messze még a nap, amikor megtudjuk az igazságot Haatom. Az a démoni ember elrejtett szinte minden nyomot. Ez a könyv is csak egy zsákutca. – Paskolta meg a tarisznyát a Nő.

-          Amee. Nem adjuk fel. Lehet, hogy most béke van a kontinensen, de mindenki érzi a hamisságát.

-          Igazad van. Menjünk, haza túlságosan meleg van. – Mondta Amee és elindult a lovához mely nyugodtan legelészett a mezőn.  – Egyébként nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan újra találkozunk a régi csapattal. Szerinted Esyl is itt lesz valahol?

-          Valószínűleg. És kissé érzek egy másik jelenlétet is. De nem tudnám megmondani, hogy merre. Mintha köd lepné el. – Haatom Amee mellett lépkedve haladt előre. Amee Felült a lovára majd elindultak a belvárosba ahol szobát foglaltak. A környék tele volt idegenekkel többnyire keletről érkező utazók. Amee megállt egy stand mellett majd az árnyékos helyen ülő férfihoz lépett.

-          Áh! Amee! Mi szél hozott erre? És Haatom. Látom, nem tudod elhagyni ezt a nőszemélyt egy pillanatra sem. - Nevetett a magas termetű Elf és Ameere nézett.

-          Nagyon vicces Bat. Visszahoztam a könyvet. Ugyan el tudtam olvasni, de nem derült fény a többiekről. – Amee átadta a könyvet a férfinek és leült egy székre sóhajtva körbetekintett - Látom, nem megy a bolt.

-          Áh ne is mond – mosolygott a férfi. Szemei furcsán csillogtak. – De azért szerintem nézd, meg jobban az áruimat hátha feltűnik valami.

Amee újra és újra körbetekintett, de csak a fejét rázta meg. majd hirtelen feleszmélt.

-          A kagylós medál!  - Amee felugrott hirtelen. – Hová tűnt?

-          Félretettem egy nagyon csinos és Szép Elf lánynak. – Mondta mosolyogva. – Azt mondta nincs pénze, de talán ha később még meglesz, akkor feltétlen megveszi.

-          Ezek szerint megtaláltad Haylát? – Amee izgatottan nézett a férfire. – Hol van? beszéltél vele? meg kell keresnünk! – A nő izgatottan fogta kézbe a lova kantárját.

-          Ácsi! Nem fog az olyan könnyen menni sajnos.  – Fogta meg Bat a nő karját.

-          Miért? – Amee megállt és Batra figyelt.

-          Azért mert úgy tűnik nem emlékszik ránk. Engem sem ismert meg. Az egyedüli, amit szerintem megismert az a medál. Az egész standon csak azt az egy ékszert nézte.  – A férfi elengedte Amee-t és leült a kis székére ahol az ékszereket készítette. A sátor tele volt ékszerkészítéshez szükséges anyagokkal és szerszámokkal. Haatom odalépett hozzá.

-          Ha Hayla nem emlékszik semmire, akkor bizonyára ő az, akit hiába éreztünk meg akkor is köd fedte le a jelenlétét. Ő lesz a kulcs ahhoz, hogy a városiakat és főképp Azeroth népét felébresszük ebből az átkozott álomból.

-          Igen igazad van Kedvesem. – Amee felnézett a démonra – De van reményünk, hogy minden a régi legyen.

-          Régi legyen… - Bat elkomorult. Gondolatai visszatértek egy bizonyos ponthoz. - Vajon van bármi esély rá, hogy az aki akkor azon a napon eltávozott újra velünk legyen? – kérdezte. A nő sajnálkozva nézett rá.

-          Ha nincs is esély, akkor is élni fog bennünk. Majd emelünk szobrot számára, mégpedig a főtéren.

-          Rendben van. – Bat halványan elmosolyodott majd újra komor lett. – Szerintem Hayla még csak nem is tudja. Még ha vissza is nyeri valahogy az emlékezetét. Boysit újra el fogja veszteni. és össze fog törni.

-          Ebben biztos vagyok. – Amee Bat vállára tette a kezét. – De mi mellette leszünk és támogatjuk majd. Ahogy mindig is.

Axhyon•  2019. május 18. 20:37

Érkezés a fővárosba Második rész

A főváros hatalmas kikötője szemet gyönyörködtető volt. A halászhajók hófehér vitorlái világítottak és teljesen úgy hatottak mintha a város alatt húzódó felhőréteg lenne. - ” Egy igazi légvár!” – Gondolta Hayla és érezte, hogy járt már itt valamikor régen talán pont ugyanezt gondolta akkor is. A hajók felett Albatroszok repültek rikácsolásuk mesze vitte a szél. Hayla végighúzta a kezét a haján mely a vállára omlott és néha lebegett a szélben. Trio megállt mellette és ő is letekintett a habokra.

  - Viharvár igen szemet gyönyörködtető, amikor éppen nem viharos az időjárás. – A vállán a hatalmas zsák nehéznek tűnt mégis meg sem kottyant a törpének. Hayla lenézett a barátjára és a mellette várakozó Málhákat cipelő farkasra.

 - Köszönöm Trio hogy segítesz nekem! – Mondta a nő majd visszafordult a város felé mely immáron egészen közel volt már.

- Ugyan nem tesz semmit. – Vigyorgott amaz. Sirályok rikácsolása töltötte be a levegőt, és ahogyan lassan befutott a hajó végül kongattak Hayla körbenézett. Minden olyan ismerősnek tűnt de az érzékei mintha becsapták volna. Valami érezte, hogy nem stimmel. valami apró dolog… - Gyere Hayla menjünk amint eladtuk a prémet és remélem jó sok pénzt kapunk értük, foglalunk szobát az egyik fogadóban.

 - Rendben. – Hayla a vállára vett egy zsákot és a saját kis felszerelését elrejtette a palástja alatt. Követte a törpét, aki bevezette őt a város rengetegébe.

 

Szállt a levegőben a város pora. A piacon megannyi ember és sok különböző faj tartózkodott. Hayla megrezzentette a hosszú füleit, Figyelte, ahogyan az árusok egymást túlharsogva kínálja a portékáját, Az egyik árusnál megakadt a szeme egy érdekességen. Egy arany fűszálakból szőtt láncon függő faragott drágakő volt. Alakja egy fésűkagyló volt. Hayla elbűvölten nézte és valahányszor helyzetet váltott a kagyló belseje sziporkázott a szemei előtt.

-          Nagyon jól állna magácskán hölgyem! – Szólalt meg valaki az ékszerektől roskadozó pult mögül. Hayla feltekintett és egy fajtársa tekintett vissza rá. Annak haja hosszú varkorcsba volt fonva szemei barátságosan világítottak a nőre. Hangja mélyen csendült. – Azt hiszem, hölgyem magának eladnám akár kevesebbért is. - Vigyorgott a férfi.

-          Ó! Sajnálom, de jelenleg nincs semmim, amit adhatnék érte. – Emelkedett fel Hayla az ékszertől és rámosolygott az eladóra. – Gyönyörű szép.

-          A mesterembernek mindig öröm, ha a munkáját dicsérik! Köszönöm!

-          Talán majd egyszer ha lesz pénzem és még mindig megvan akkor megveszem. Köszönöm! – Mondta Hayla és különös érzés járta át. Egyszer csak érezte a karján valaki kezét.

-          Hayla végeztem a prémekkel mehetünk szobát foglalni. Jó sokat kaptunk az áruért meghívlak egy sörre! – Mondta Trio és húzta magával a nőt. Hayla még visszatekintett az árusra, aki valamiért vidáman mosolygott rá. Hayla lassan eltűnt a tömegben.

Hangosan csendült fel a zene a városi kis kocsmában. Az emberek még a napi teendőiket végzik miközben Trio és Hayla már kikérték az első sört. A felszolgáló egy igen csinos Törpe volt, aki hosszú copfokba fogta a haját. Szemei kéken ragyogtak valahányszor egy vendég kért valamit. Azt jelezte számára, hogy újra a pulthoz mehet ahol a csapos egy megtermett törpe törölgette a korsókat. Fehér szakálla itt ott szabadon lógott az álla alatt, de volt ahol be volt fonva gondosan. Hayla figyelte őket és elmosolyodott a jeleneten. A törpe nőn látszott, hogy odáig van a csaposért. Egyszer csak nyílt az ajtó és egy magas férfi lépett be a kocsmába. Hangja megtelítette a levegőt.

-          Mindenki a vendégem! – Mondta és Trio az égbe emelte a korsóját. Hayla halkan nevetett rajta majd koccintott vele. A férfi odament a csaposhoz, aki már töltötte is ki az italát.

-          Mi újság barátom? – Kérdezte a férfi és felhúzva az egyik szemöldökét végig nézett a barátján.

-          Nem sok minden történt. – Mondta az és egy pillanatra letette a korsót a kezéből. – Úgy igazán olyankor is jöhetnél ám ezzel a „Mindenki a vendégem” mondattal, amikor telt házam van! – Vigyorgott a törpe.

-          Nem vagyok megőrölve barátom valamit azért nekem is ennem kell.. – A két férfi folytatta a társalgást. Hayla ekkor tette le az asztalra az üres korsóját. Trio felröhögött.

-          Még sosem láttam Éj-tündét sört inni. legalábbis nem ennyit.

-          Nem tudom, barátom úgy érzem a törpék sörét mindig is szerettem.

-          Jó tudni. – Dörmögte Trio és a korsója aljára nézett.

A nap melegen sütött esőfelhőnek hírét se látni. a városban forrón izzottak a kőfalak. A piacon az árusok visszavonultak a napernyőik alá hogy így védjék magukat a melegtől. A kimelegedett lovak kecsék és állatok az egyik kút melletti itatóból szürcsölték fel a hűs vizet. Itt-ott egy szemtelen légy is zavarta őket a békés nyugalmukban.

Axhyon•  2017. december 28. 16:31

Emlék, álomkép Második rész

A tél ezen a területen örök. Az itteni állatok ehhez már régen hozzászoktak. Hayla nézett maga elé miközben próbált koncentrálni. Felidézni a saját múltját, de néhány apró részleten kívül semmi sem jutott az eszébe. Lassan felállt és nyújtózott egyet közben hallotta, ahogy Trio közeledik felé.

-          Ne eröltetsd. Majd minden eszedbe fog jutni. – Hayla sóhajtott majd lenézett a mellette álló férfire.

-          Te honnan jöttél? – Hayla érdeklődve nézett a törpére. Az megvakarta az állát.

-          Hát Nem innen a szomszédból. Holnap hajnalban elindulunk a fővárosba, és ha lesz, idő rá akkor elmegyünk oda is ahonnan én származom. – Dörmögte közben elindult Nozomi mellette sétált és húzta a szánt.

-          Lehetséges, hogy ha elhagyom ezt a helyet nekem is eszembe jutnak dolgok?

-          Igen az lehetséges. Sőt a szakállamra, hogy amint kitesszük, a lábunkat innen máris megrohamoznak az emlékek. – Dörmögte a törpe majd felnézett Haylára az mosolygott. – Mond mégis mi olyan vicces? – Kérdezte Trio.

-          Csak eszembe jutott az a pillanat, amikor macskaként rád támadtam. – Nevetett.

-          Heh! Egy pillanatra meg is ijesztettél. Még jó hogy altató folyadék mindig van nálam. – Dörmögött. – De igencsak meglepődtem, amikor elveszetted az eszméleted és átváltoztál. Hé! ne nevess! – Morgott mosolyogva és próbált komoly maradni Trio.

-          Sajnálom! – Hayla megpróbálta visszafogni magát. – Vajon hiányzom valakinek? – Kérdezte.

-          Sajnos erre nem tudom neked megadni a választ. Három hete találtam rád. Akkor küldtem egy üzenetet a Fővárosba. Utólagos engedelmeddel Bejelentettem a klán vezetőjének hogy csatlakozol hozzánk. Ha megérkeztünk, akkor bemutatlak pár embernek és megkapod a pecsétet is.

-          Pecsétet?

-           Az egy olyan kő, amit arra használhatsz, hogy elportálj bizonyos helyekre. Csak pár csepp vér kell hozzá, hogy a tiéd lehessen. Ha vér nélkül használod sokáig tart mire újra használni tudod.

-          Értem.  

Közben megérkeztek a Kunyhóhoz. Hayla segítségével Trio most sokkal több prémet tudott jó minőségben előállítani. Mint kiderült Hayla gyógyító. Az állatokat segített nyugodt körülmények között vadászni. A lelküket elengedte és szertartással bocsánatot kért egyben megköszönte, hogy az életüket adták. Hayla ezen felül értett a sütéshez illetve főzéshez is. Még emlékeztek arra a Vadhúsra amit Trio adott neki két nappal a találkozásuk után. Tudták, hogy ez örök emléket hagy bennük.

-          Elpakoltam mindent, ami kell. – Hayla mosolyogva lépett be a kunyhóba és levette a válláról a köpenyt. – A szán útra készen áll és ellenőriztem a szíjakat is.

-          Nagyon jó! – Trio örült, hogy talált egy segítőtársat. Figyelte, ahogy a Nő leveszi, a vastag prémeket majd a saját fekvőhelyére kászálódik. – Hajnalban indulunk holnap. Arra készülj fel, hogy hosszú út vár minket. Előbb el kell jutnunk Darnassusba a Tündék földjére. – A törpe felkönyökölt. Az olajlámpa után nyúlt és elfújta. A beálló sötétségben csak a lélegzetüket lehetett hallani és persze Nozomi halk morgását miközben mélyen aludt. Bizonyosan álmodott. Hayla viszont nyitott szemmel nézte a plafont. Érzékei sokkal kifinomultabbak voltak, mint Trionak vagy Nozominak. De nem emiatt nem jött álom még a szemére. – Darnassus. – A fülében csengett ez a szó. Mintha valami rossz érzés kerítené hatalmába, próbálta elhessegetni, de nem tudta. Nem értette talán valami emlék akarna beférkőzni újra a tudatába? Oldalára fordult miközben fülelt. Nozomi szimatolását hallotta, majd azt, ahogyan ásítva végignyúl a gazdája mellett. Hayla behunyta a szemét majd nehezen elaludt.

Vörös volt az égbolt a fák lángokban álltak miközben az állatok menekültek el messzire. Egy hatalmas fa belsejében álltak és egy koponya, izzó sárga szemekkel egyenesen az ő szemeibe nézett szinte belevájta magát Hayla elméjébe és ő sikoltva fájón nyögött fel. Úgy érezte a bőre alatt apró darazsak csipkednék, ahogy próbálna átváltozni. A sárgán világító szempár nem engedte el. Eközben látta, ahogyan a talaj és minden más eltorzul majd semmivé lesz. Ekkor durva kezeket érzett a nyaka körül melyek fogva tartották. Hayla levegőért kapkodva próbálta elmormolni a varázsigét melytől átváltozhat, és talán tehet valamit, de ekkor a koponya melynek a szemei őrületben izzottak kitátotta a száját és zöldes füst borította be Hayla arcát.

-          La… Hayla? – Hayla felriadt és a torkához kapva idegesen nézett körbe. Levegőért kapkodott miközben körbenézett és felfedezte, hogy csak egy álom volt, amit látott. – Minden rendben? – Trio aggódva nézett rá közben leült az ágy szélére.

-          Csak álmodtam. – nyelt egyet miközben felült az ágyban és körbenézett. A himbálózó festmények a fából készült különleges asztal és az apró kabin emlékeztették rá, hogy úton voltak a főváros felé. Az elmúlt egy hétben elutaztak Darnassusba és bár ismerős volt Haylának a hely mégis olyan más volt. Mintha egy teljesen más világba került volna, de emlékek nem jöttek akárhogyan próbálkozott. Trio sajnálta a lányt, de segíteni nem tudott neki. Hayla felkelt és odasétált az asztalhoz és öntött magának egy tálba vizet megmosta az arcát és miután megtörölközött Triora nézett.

-           Azt hiszem egy emléket láttam. – Mondta majd leült az ágyára. – Azt mondtad valami történhetett velem, amiért nem emlékszem a múltamra. Ha ez történt, akkor. – Megrázta a fejét és megborzongott. – Az a sárgán izzó szempár nem megy ki a fejemből. – Megérintette a nyakát. Mintha még mindig szorongatná a torkánt valami megmagyarázhatatlan dolog. Az emlékei.

-          Mindenesetre ne félj semmitől. Lehet újraálmodtad azt az emlékedet. Majd előbb utóbb újra jön, majd valami emlék ne aggódj! – Trio felkelt és az ajtóhoz indult. – Készülődj, nemsokára megérkezünk, de még meg tudunk reggelizni. Siess! – Mondta és kacsintott a lányra. Hayla hátradőlt még egy öt percet az ágyán és bámulta a plafont. Majd amikor elmúlt a szorongató érzés felöltözött és elhagyta a szobát. A Hajó melyen utaztak könnyedén szelte a habokat. A vízben apró cetfélék úsztak és lovagolták meg a hullámokat. A szél kedvező volt és a nap is melegen sütött. 

Axhyon•  2017. december 13. 11:14

Találkozás Első rész

Recsegett ropogott a hó a törpe férfi bakancsa alatt. Hallani lehetett, ahogyan a fák ágairól lezúdul a vastagon rátelepedett hó. Lehajolt, hogy megvizsgáljon egy lábnyomot, ami félig már eltűnt. Megvakarta hosszú szakállát és körbenézett. A mellette álló állat egy szánt húzott maga után. Rajta sok értékes prémmel. Majd jó pénzért eladja, amint visszatér a fővárosba. Előkapott egy kis üvegcsét és hörpintett belőle egy keveset. Az ital alkoholtartalma felmelegítette belül. Folytatta az útját a kis vadász kunyhójába. Alig várta, hogy a vállán fekvő vadhús alatt ropogjon a tűz és végre ehessen. A hideg és fehér táj őt is beborította hóval vörös szakálláról is itt-ott jégcsap lógott. A közelben Bagolyfajzatok úgynevezett Moonkin formák sétáltak és vadásztak. A törpe tudása messze felülmúlta a Baglyokét így azok nem jelentettek számára kihívást. Megigazította magán a Vadat és hátraszólt a prémet szállító állatnak.

-          Nemsokára megérkezünk Cimbora. – Az állat megrázta a fejét és hangot hallatott.

Ekkor megfordulva valami furcsa árnyat látott maga előtt. Előkapta az íjat és előre célzott vele. Figyelmesen várt hátha újra előtűnik.  – Lehetséges, hogy egy Démon bóklászik a közelben. – Gondolta. – De ennyire északon Kalimdorban még nem fordult elő. – Ekkor lépteket hallott, puhán lépett mégis hallotta vagy öt percet várt még mikor végre előtűnt a bokrok alól. Egy nyúlra vadászó hófehér macska volt. legalábbis annak tűnt. Bundáján csomókban állt a hó, de így is elég egyedi mintázatot látott rajta a törpe. A macska fel sem figyelt rá, ha mégis akkor sem foglalkozott a vadásszal. A törpe eltette az íját és közelebb lépett a teremtményhez. Lassan kinyújtotta a kezét felé, és amikor elég közel ért hozzá egy szelídítő varázslatot mormolt. A varázslat hatására az állat felmordult és rohanni kezdett a törpe felé.

-          Miért nem működik? Egyértelműen szörny besorolású. – Meglepetten vette tudomásul, hogy egyszerűen nem fog tudni elmenekülni így elővette az íjat és menekülés közben egy altató nyílvesszőt illesztett bele. Már éppen ugrásra készen állt a Macska, amikor eltalálta a vállán. a Nyíl okozta ütés és a meglepetés ereje megállította. Még próbált a törpére támadni, de álmossága egyre csak nőtt. Ereje elmúlt majd mélyen elaludt.

Hatalmas zöldes füst gomolygott szinte táncolt. Megbabonázó sziluettje néha eltűnt majd újra felbukkant. A távolban két sárgán világító szempár izzott, majd az is szertefoszlott, ahogy a zöld füst is.

Homály volt, ahogyan a szemeit próbálta kinyitni. Körbenézve egy puha prémágyon feküdt mellette egy állat aludt majd mikor megneszelte a vendég ébredését felnézett és a sárga szemekbe tekintett. Unottan felkelt és kiszaladt a kicsiny faviskó ajtaján, melyet bőrlepel takart el. Odakintről hallatszott a szél hangja. És persze más is. A vendég idegesen nézett körbe. feje kissé megfájdult és szédülni kezdett. Mikor a bőr lepel félrehajlott felnézett az a törpe nézett rá, akivel harcolt. Mi is történt? … Gondolkozni próbált, de nem tudott halk nyöszörgő hang csúszott ki a torkán miközben a törpe öntött neki valami folyadékot egy tálba. Illatra jó volt. megmozdult felé, de vajon bízhat e benne? A törpe felé tartotta a tálat. A vendég előremászott a prémek közt és érezte a vállán a kötést. Lepillantott és megijedve vette tudomásul. A karmai helyett apró körmök és a bőréről eltűnt a vastag bunda. Hátrahőkölve a rémülettől tekintett hol egyik, hol a másik kezére miközben a törpe próbálta csitítani.

-          Semmi gond! Nem kell félni!  - mondta és egyik kezét a vendég fejére tette. – Valami nagyon nagy baj történhetett veled valamikor. – Hangja nyugtató volt, barátságos. A tálat odanyújtotta újra a vendégnek, aki most kissé remegve, de elfogadta. Gyors mozdulattal kiitta a tartalmát.

-          Mi történt veled? – Kérdezte, de választ nem kapott. Leült nem messze a vendégétől és közben bejött a kunyhóba az előbbi állat. Zord kinézete volt bundája tele hóval megrázta magát miközben a törpe morogva nézett rá.  – Hányszor kértelek már Nozomi hogy odakint rázd le a bundád nincs kedvem újra meg újra feltörölni a vizet.

-          Mnnn. – A vendég halkan próbálta kifejezni magát. Kevesebb sikerrel. – Mnnnem…

-          Jól van semmi gond. – a törpe sóhajtott érthető, ha ez most nehezen megy hallottam már ilyesmiről. Trauma ért téged és elfelejtettél mindent. A fővárosban eleget hallottam a kocsmák mélyén. Szerintem most pihenj vissza. – Mondta a törpe és megengedett egy félmosolyt a bajsza alatt. – Trio vagyok a Lena család utolsó megmaradt tagja bár ez nem hiszem, hogy mond neked valamit.

A vendég Bólintott majd lehajtotta a fejét a párnára. Azonnal elaludt. A törpe nézte egy ideig, majd kiment a házból és magához hívta az egyik sólymát. irt egy tekercset, amit beletett a sólyom lábára erősített tégelybe.

 

-          Menj! Vidd az üzenetet.  – Azzal felemelte a karját és a sólyom messze elrepült. Trio addig nézett utána amíg el nem tűnt a hulló hóesésben. 

Roppant egyet a tűzben a fa. A lángok körbenyaldosták a vadat és forróságuk miatt a rájuk cseppenő állati zsír is sercegett. Mellette Trio ült és Nozomi is figyelmesen nézte a gazdáját. A levegő még mindig fagyos volt, de a szél nem fújt. A tűz közelében megolvadt a hó is.

-          Vajon felébredt már a vendégünk Cimbora? – A farkas csak megcsóválta a farkát miközben a kunyhó bejárata felé tekintett. A férfi is felnézett és dünnyögve vette tudomásul így volt. A nő egy keskeny résen nézett ki rá. kezével támaszkodott a ház ajtajának és szőrmével takarta el magát. – Örülök, hogy felébredtél. A házban az ágy alatt találsz rád való ruhát. Talán nem az igazi, de egyelőre megteszi. – Trio visszafordult a vad felé és a késével beleszúrt. – Nem sok kell és készen van.

Nozomi a farkát csóválva nézte az étket. Eközben a Nő a kunyhóban a ruhát nézte, amit a férfi mondott neki. Könnyű bőr ruha volt a téli tájhoz hasonlóan hófehér, szegélye pedig prémes volt. Mellette pedig egy fehér köpeny. Felemelte és elkezdett öltözködni nem tudta hogyan és miért értette, tudta mit hogyan használjon valamikor nagyon régen tanulhatta? Végignézett magán miközben érezte a meleg bőr és a prém lágy érintését a bőrén. Trio hangját hallotta és megpördült mikor a farkas belépett a kunyhóba. Fogaival finoman megfogta a nő kezét és kivezette őt.

-          Őszintén bevallom kicsit féltem, hogy nem lesz jó rád. – Trio végigsimította a vörös szakállát és végignézett a nőn, akinek szemei fényesen világítottak. - El tudod árulni a neved?  - Kérdezte és közben leszelt egy darabot a sült húsból. Ráhelyezte egy fából faragott tányérra és odanyújtotta. Az közelebb lépett és leült a törpe mellé. Elfogadta az ételt miközben a törpe magának és a farkasnak is vágott belőle.  – Koncentrálj. Menni fog!

A nő sokáig gondolkozott emlékei sűrű tömegében. Egy apró kép köszönt neki, amelyben éppen egy Törött szárnyú madarat etetett. Hallotta a hangokat is egy kellemes lány hang szólította őt. Hátranézett és látott egy asszonyt. Az mosolyogva nézett rá.

-          Hayla, ha itt végeztél kérlek, gyere, be kihűl az ebéded!

-          Igen anyu!  - Az asszony megsimogatta a fejét majd elindult be a házba ahol lakott. Az emlékkép ekkor elködösült és lassan el is tűnt valami morajló sötétségben.

-          H… Hayla. – Szólalt meg a Nő halkan és Trio figyelmesen nézte. – Hayla a nevem. – A nő felnézett egyenesen a törpe szemébe.

 

-          Szóval Hayla. Örülök, hogy megismerhetlek. – Mondta majd sört töltött két kupába és az egyiket odanyújtotta Haylának.