pergamen

Illatot rajzolunk, testek vonalát,
ajkak zamatáról, elcsent kis percek,
emlékül itt maradt sóhajok nyarát
tenyerünk ölében ringatjuk tovább.
 
Mintha még lehetne lelke a szónak,
érzések ködlenek, belénk foltoznak.
Sorstalan lenne mindahány pillanat,
melyből az igaz elillant, elszaladt?
 
Elfújom, messze száll, pora ül kezemben,
engedem, engedem, eresztem, menesztem.
Szabadulj, menekülj, repülj már, tova. El!
Sejtjeim foszlanak, eltűnök lelkeddel.
 
2015.04.26.

https://www.youtube.com/watch?v=dV9v7UYcox8

borcukor - tükörfolt

Árnyék vagy, felettem szétfoszló pára,
alkonyok közt az est, mélabús magánya.

Színkeverés, illat, szétfolyó képeken,
mint összecsukott festmény a képzeletben.

Meg nem száradt ízek kavargása,
folyton elmozduló, s tünékeny árva.

Angyalok közt a szárnycsapások szele,
nem számít már mára, hány évünk hullt bele.

Messze hordozott a képtelenség lehelete.

Csak csönd hordoz a hátán, tükröződsz, s mint márvány,
kisimulsz az idők fonákján.

Ezernyi szó sem szól, s szólt - haladj!
Száraz ruhákat veszek, mire a szél is szétszakad.

2015. április 3.

https://www.youtube.com/watch?v=gGDbGl46BAM

plakátalátét

mint enyv, ragasztó, viaszvalóság,
egymás feletti rétegek, kórság,
rakodó mű s anyag, esztendőréteg,
lejátszott filmdarabnyi részek.

áttétek, áttettek, maradtak, voltak,
létszerte felgyűlő sejtett sejt - holtmag,
építő rombolók, s kopó festékréteg,
alulról kihámló por s szenvedélyek...

Láz, házterasz - szétvitt por - út - fut,
eltakart oszlopon, plakátok, holt ok,
meztelen csíkokat idő tép, lassan,
szürke ég vihara, eső zúg - halkan...

2015.02.18.

https://www.youtube.com/watch?v=dNoTvg0t52c

Könnyen kidobott szavak
köpenyek ölében
 
bújva meglebbentve
még szélbe keverednek
összerázva mássá
mívelődnek - érnek
 
mégis egyazonból
ugyanazzá válnak
mondva mindig mindig
tenyérölből - szánva
 
hitetlenek száját
félre-félre rántva
szájzúg keserűjét
fintorgásba húzva
 
gyöngynemest könnyeznek
felemelnek, híznak
érzésbocskorába
beléje bújtatnak
 
bárkit, bármit, bárhol
tagadások mélyén
meghúzódik mindben:
(Mégis)
"Bárcsak én is élném..."

https://www.youtube.com/watch?v=BSLPH9d-jsI

Lisztfinom lehelet kísértsen tégedet
míg hajnalig nem húzza magát a vágy
hogy felébredjenek a liliomfák

amik a part alatt elégtek
emlékszek
nyár volt s csupa fagy
didergősre húzta magát a Nap
felhőket ölelve magához
mintha takaró kellhetne a magányhoz

majd ölébe ejtette kezét
esőt is olvasztott volna még
de csak pára szállt a fák felett
s valami köd úgy reszketett
hogy elbújtak mind, mind a fák
tövig korhadtak a mák

s ott
hol most a talpad alatt jég reped
ropogósra sült a tél - Érezted?
rád lehelte magát az emlékezet.

https://www.youtube.com/watch?v=0QL5I_ImSCE