pergamen

nézd hogy hullok,
 
mintha paplanok melegségében lennék szösz,
mily botor gondolat,
ahogy rajtad megpihenni mertem véletlen,
de már tovább is rebbentem - ne félj,
elillanásom célja a végtelen...
 
nem sodródom, csak visz a szél,
s a leheleteknek meleg sóhaja,
nem kívánhatok többet - lélegezz,
én már vettem levegőt egyszer
elég ez, elégre delejez
 
már csak olaja lettem a jónak,
elcsusszan rajtam az olvadás,
mint csöpögni képes a méz, míg nem öreg
olyan ez, tapad a kézre, mégis elhulló
 
szösz ez vagy méz
csak érzékillúzió...

a semmire hímezlek
 
azon talán még elférsz,
míg én itt a napokban
kelmét így veszek,
te ott a dacokban
könnyűt nevetsz
s biztos csak a por,
mi árnyékot fedez
s mert egyre többet hull
a sötétség jellemez...
 
estet szeretek,
benne a csillagot,
amennyi viharkor
megmutatkozhatott,
éppen csak annyira,
nem többre, kevesebbre
mit megenged az ég
és keblébe beleég
 
de már - elég...

Vergődik, mint kor a kórban,
halastó a halban - hol van,
összement kicsinyke kedve
zsákbamacskák szerelmese,
 
mesét forral, "hűt", igazit,
csendes csalitra vitt - repít,
míg, amíg... nem, idő kattan,
rázárul szűk kupakokban.
 
Sajnálat van, penge, vékony,
nézem, hogy hull szét - olajon,
mint a permet - most még csillog,
látszik kapkod lépte ahogy,
 
igyekszik a szót terelni,
mást is olyanná nevelni,
mintha félne - kihalóban,
van az olyan, mint ő - Hol van?!
 
Nem kell félni, kevés akad.
E világban szív is maradt.
Mely csak tiszta akar lenni,
nem hirdetve, csak emberi.

persze tegnap...
emlékszel még?
sáros talpak
hogy hordák fel
az utakat
eltakarták járdáinkat
levéltakaró ropogásunk sem maradt
csak a tompítása
elnémítottak buta mása
pedig úgy siettünk
élni
Élni
szaladtunk a téren sírni
örömtől gyöngyöt
de
bánattá ért be...
beérlelt falatunk elrágatlanná lett
megállt állkapcsunk mert már a csend
fojtását kívántuk
porcelánbabák törtek sivárságot
hogy sikoltásukkal felverjék a rendet
ahogy felkapta a szél és összekevert mindent
kikapta kivitte ablakon
hordta
összekoccant fogunk zománca...
árva
Ó árva ez a csend
tenyér melege ha rejt
ha óv is még valamit
már észre nem veszik
már észre nem veszed
s én sem mondhatom
persze a tegnap
csak akkor lehetett
de a Ma mintha elkopott
Isten veled-et mormolna

https://www.youtube.com/watch?v=BDYQdp3-bhI

Nem ír a jelen múltat, s nem hibás sosem,
a most történő dolgok csak jövőért felelnek,
s bocsássa meg kinek kell, csak itt felelhetek neked - Itt,
mert ott, hol lehetne, elmetszett lett a szó medre.
 
Nem felelős a jelen a múltért,
összekeveredett időrended ezért.
S hogy sajnálom bánatod
nem számíthat Néked.
Idegen helyen kopogtatsz,
itt választalan nem értésed.
 
Lelkednek nyugalmát magadban keresd.
Ha tiszta a szív, nem feketíthet.
S helyet hagy az ajtóknak,
hogy benyithassanak
az igazak.
Nézőpontokon alapulnak a látottak.
Isten oldja fel fájdalmadat.