Florine blogja

Kapcsos emlékkönyvben cifra sorok,
leírt érzések, bánatok, álmok.
A titkok bezárva, könyvön lakat,
benne a kulcs, elfeledve maradt.

Lomok közt találtam, pincénk mélyén,
sorait szívesen újra élném.
Kislányként írtam, szívvel, lélekkel,
Mindent őrző, gyermeki énemmel.

Volt ott sok, régi-régi tárgy, kacat,
a múló életből ami maradt.
Évek teltek, a szívem is raktár,
polcain lapoz az élet-naptár.

Hallgasd, hogy mit dalol a nyár?
A tüzes nap épp dinnyét érlel,
Hársfamézzel telik a kaptár,
A búzakalász is letérdel.

Aranyszín mezőn száll a szél,
Búzavirág kék égre bámul,
A pipacs pirosabb a vérnél,
Irígyli a búza, elsárgul.

Pál napján fejet hajt a kalász,
Kombájnon eljön érte Péter,
Napéj egyformán jó csillagász,
Telik a kamra és a fészer.

Diáknak hosszú vakáció,
szívét-lelkét várja már a nyár.
Ilyenkor nics reklamáció,
Végre, bezárva a tudástár.

Az iskolák őszig csendesek,
Strandokon majd lehűt a hűs víz.
Strázsálnak a dárdás fenyvesek,
Itt van a nyár, a napsugár hív.

Sóhajcsendes suttogás a reggel,
árnyas lombok alján elfut az éj,
csodálatos világ, ma is meglel,
Illatok szállnak: dinnye és fahéj.

Aranyszélű kávéscsésze csörren
ahogy megtalál az ébredő fény.
Bárány felhők között ég sem dörren,
ma is magához ölel a remény.

Már ébredezik a part, az öböl,
hűs habok fehér fodra elúszik
szép, új hajnalok cseppje tündököl,
gyémánttükrű kis foltja elnyúlik.

A levegő sós ízét szeretem,
vállamra ül párás, puha szárnya,
várok, hagyom, hogy csendben lebegjen
áldott szépségének minden álma.

Reggel úgy dalol a madár-sereg,
szinte hallom, az ég is zeng belé.
Nap- szimfóniától szívem remeg,
úgy veszi a jelet, mint egy relé.

A kertünk, a ház, a hársfasorok,
mind-mind a nyár ölelését vélik.
De a legjobban én, álmodozok,
mindig szerettem, kezdettől végig.

2023.

Nyári napfordulós varázslat

Ugorj velem, lobog a tűz,
Csíp a füst, mint a darázs,
Rovart füstöt égig űzz,
Szent Iván-éji varázs.

Ugorj velem, fogd a kezem,
Biztos hat a varázs-parázs.
Figyelj, figyelj, nézd a szemem,
Nagy itt a tűz, nagy a hatás.