Florine blogja
Felragyog a szív lélek
Különös, hogy ver a szívem
a te partodon. Fürödni égi
fényben, felragyog a lélek.
Válladra száll a hajnal,
ha megtalálod a másik feled.
Tavaszként újra ébred az élet,
szíved rezdülése zeneszó,
hulláma pont az enyémig ér.
Egy suttogás, egy halk szó,
minden pillanat elragad.
Érezd, ilyen a szerelem;
A szerelemtől sírni kell,
máskor könnyezve nevetni,
magasra száll ettől a szív,
a szivárványról a kék égre tekint.
Még a falevelek is súgják
az áradó érzés örök titkait.
A kavicsok, azúrok, egy vad írisz,
mind-mind súgják, ahogyan hívsz,
mert nem számít, milyen széles
az óceán, mégis odatalál a szív.
Rabinranath Tagore: Gitanjali (Áldozati énekek) c. művét olvasva
Teliholdas éjjel
Ahogy leszáll a parton
a nyári alkonyat,
szívemben szövi az est
a színes álmokat.
Csobban a víz, gyöngy gurul
a felszín opálos,
egy dallam a földre hull,
a hangja varázsos.
Fátylat bont, szórja, hinti
fényét a Telihold,
boldogság az arcomon,
mert ilyen szép, rég volt.
Éjjel neked táncolok,
piros, fehér és zöld
keringő a szívemben,
velünk forog a föld.
A holdfénye ma este,
átölel, a dal száll,
a könnyem is kicsordul,
mert úgy szíven talál.
Egy kis édesség
Mikor szerelmes a cukrász
Marcipán szívemre úgy olvadj
édesen, könnyen, mint a tejszínhab.
Méz, vanilia ízek, illatok a számon,
ha megcsókolsz, mint egy édes álom.
Pisztácia ízű csók lesz a folytatás,
míg mandula szemem csak érted rebeg,
habcsók lelkem száll, mint a kis madár.
Madártej színű a nyári alkonyi ég,
eperfagyi olvad, csurran, cseppen,
fürödjünk édes érzelemben még-még,
és olvadjunk össze a nyármelegben.
Vihar
Zúg a vihar tajtéka ében
Mint megvadult bikák az égen
Fergeteg fellegek szakadnak
Villámok szalagra hasadnak
Tűzszemű szikrákat vet az ég
Majd a földre szakad a sötét
Koppan pattog a zuhogó jég
Maradék meggyet szétveri még
Tátva a víznyelő nagy szája
Zubog az ár már egy órája
Elbújik mindenki aki él
Nincs erősebb a természetnél
Visszhanzik az erőd szinte kong
A vihar ahogy a partra ront
Égbeszökő hullám vergődik
Többivel toronnyá fejlődik
Habzik a víz az ég megszakad
Leejti terhét ami marad
Ránk permetet okádva lehull
Majd csend lesz a vihar elvonul
Saint-Malo. 2023.július 2.
Nagy Medve
Kedvenc csillagképem
Rám terül az este, az égi palást,
a Hold fényével fest, szép, jó éjszakát.
Már pisla csillagok fonják fenn a fényt,
és közöttük megláttam a Nagy Medvét.
Tüll fátylat lebegtetnek az angyalok,
égi útjukon a Tejút felragyog.
Oleanderszenderként repdes az éj,
csukott szememen át álmom égig ér.
Bátorít, messze visz az égi lovasom,
Nagy Medve, őríz, ő a grál lovagom.
Boldog vagyok, hisz minden olyan közel,
míg a csendes éj két karjával ölel.