Verseim mulandóságáról

Florine•  2024. február 11. 12:23  •  olvasva: 108

Utolsó légvár

Az én verseim múlandó szavak
Egyet sem írtam az öröklétnek
Vonzottak a bűvös vezérszavak
Majd nekiálltam a törölésnek.

Fiókban vagy ötszáz régi versem
Mert egyetlen egy sem tartós öröm
Nem vette le vállamról a terhem
A sorokat tovább nem is szövöm

A vers késztetés valami ellen
De nem oldott meg semmit helyettem
Nem igaz hogy nem fájt mert leírtam
Hisz' el sem múlt és el sem feledtem

Az én verseim múlandó szavak
Sorokból épített lufi légvár
Nevethet rajta bárki mert nem bánt
A szélbe szórva "immár kész a leltár".

Az öröklétnek soha sem írok
Hiszen igaz költő oly kevés van
Hittem valamit jöttek a kínok
Míg tartott nem éltem csak álmodtam

Vonzottak a bűvös kedves szavak
Majdnem elhittem hogy boldog vagyok
Lubickoltam mint vízben a halak
Azt a dalt fújtam mint a bolondok

Régen sokan olvastak azt hittem
Szeretnek és "híres" ember lettem
Pedig kölcsönös viszonzás minden
Rég nem hiszek ilyen őrületben

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2024. február 15. 19:23

A szót, a verseket mindig lehet életben tartani, "szaporítani" !
Soha nem volt lufi-légvár a tiéd - szeretettel olvastalak, nem mindig jó a lapok járása, akkor pihentetni kell magunkat, aztán új erőre kapunk, minden változik, és írjál még sok szépet - próbára tett sokszor az élet, sokunkat, mindenkinek van valami, ami nem "gömbölyű"! DE!
Minden jó fordulatot vehet, és persze fordítva is igaz, ne töröljél ezután már semmit!
Sokan szeretünk kedves Virág!

Perzsi.2024. február 12. 10:05

Publikálhatnál ide sűrűbben is. Vigyázz magadra Virág!

Rozella2024. február 11. 18:33

Utolsó?? Hmm…hát ez nem hangzik túl jól. Igaz, megfordult már az én fejemben is, de aztán aludtam rá néhányat…:)
Olvastam az előző verziót is, csak mire szólni tudtam volna eltűnt, na de van ez így…:) Most a ’finomhangolás’, adott is hozzá, el is vett belőle, de a legfontosabb erénye megmaradt, és ez az őszinteség. Sajnálom, hogy a régieket törölted, sok remekség volt köztük. Itt sokan szeretjük és várjuk a verseidet, és ezeken keresztül Téged is, ugye tudod?
A kölcsönösség, a viszonzás, az elismerés igénye emberileg érthető, viszont sokan valóban csak erre utaznak, belelovallva magukat a fantasztikus népszerűség illúziójába. (ld. pl. a kölcsönös szívecskézés a főoldalon.) Van egy erre alkalmas felület, és élnek is vele. Ennyi és nem több. Ez nem a versek értékéről, vagy minőségéről szól. Te viszont ismered a saját értékeidet, amik akkor is megvannak, ha mások naponta nem erősítik meg, vagy észre sem veszik. Aki pedig szeret, az téged szeret, a verseiddel együtt, és/vagy azok nélkül is! Uff! :)

liketorn2024. február 11. 16:00

Nem kell sokat várni, ajándék minden lap :)

miriam2024. február 11. 14:36

"Vonzottak a bűvös kedves szavak
Majdnem elhittem hogy boldog vagyok
Lubickoltam mint vízben a halak
Azt a dalt fújtam mint a bolondok"

Ezek a sorok fogtak meg a legjobban... :)
Csak az írásaidon keresztül ismerlek rég, de még mindig azt gondolom rólad, mint az elején, te egy szerethető, kedves ember vagy :)
Miriam

Animanongrata_2024. február 11. 13:10

Igen olvastam, talán ez tudod azért is alakul így, mert hasonlóak vagyunk az érzelmek megélésében, ezt mi értjük 🤗 az írás klassz hobbi, és aki mestere annak se térül meg, inkább kifeszülése a léleknek, alig akadályozható, de direkt írni full felesleges..Mondjuk én még sosem találkoztam olyannal aki ír, milyen lehet 2 révedő ember, aki gyakran 1,5 sort visz, egyet bent meg felet kint..nem tom

Florine2024. február 11. 12:26

Volt már itt fenn, csak kicsit írtam még rajta..
Mindenkinek köszönöm a figyelmét, kedvességét, idejét.Már aki olvassa😀😘