Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szülői ház
Florine• 2024. augusztus 28. 11:54 • olvasva: 56
Elhagyatott ház, a holt csend honol,
a falak mögött emlékek élnek,
hajdani vidám nevetés morajol,
életek szőtték e-régi képet.
Az ablakok mögött sötét árnyak,
fakadnak, fakultan álló falak.
Sok titkát őrzi a múlt a háznak,
fénye rég eltűnt, s nincsenek szavak.
A kerítés mentén gyanakodva
vadvirágok lengnek, míg fúj a szél.
A szívemnek titkos hangja búgja,
e- helyen él, sosem felejt a vér.
Még most is érzem, hogy itt volt egykoron,
fényes csillag egén, a gyermekkorom.
2023.július
Florine2024. augusztus 31. 10:06
@Mikijozsa:
Köszönöm szépen ezt az őszinte kommentet. Bennem is elég rossz érzést váltott ki ez a szótlanság. Furcsa, hogy itt nyomják fel a verseket, de kinek? Maguknak? Ha nem szólnak semmit arra sem, ha oda írok valamit, akkor minek tette ide? A blogozás nem arról szól, hogy néha oda írok a másiknak? Na mindegy is, aki nem szól, nem kell válaszolni. Nyilván mindenki elfoglalt, én is ritkán érek rá, de akit szeretek olvasni annak jelzem.
Jó, hogy szóvá tetted, bár aki eddig siket volt, az is marad..
🤩
Florine2024. augusztus 31. 09:50
@Angyalka73:
Köszönöm szépen kedves Melinda, hogy örömet okozott a versem. Biztos szeretettel emlékszel a szülői házra, ismdrős az érzés neked is..
😘
Florine2024. augusztus 31. 09:47
@S.MikoAgnes:
Azt hiszem, talán mindenkinek van egy otthon, amiről így érez.
Szeretettel köszönöm!
😘
Florine2024. augusztus 31. 09:44
@Rozella:
Tavaly nyáron voltunk otthon, a szívem jól meg is fájdította a látvány. Akié lett a ház anno, időközben elhúnyt. A fiuk külföldön él, a ház lakatlan, de nem is keresnek neki új gazdát.
Az egyik szomszéd mondta, később itt akarnak majd élni, most pénzt keresnek.
Nagyon rossz érzés volt látni a valaha gyönyörű kertet. Jobb lett volna nem is látni.
Igen, szépet írtál , nem felejtem el😘
Mikijozsa2024. augusztus 29. 14:32
Szép vers, de nem merek hozzászólni mert itt a poeti Blogon dühöng a lustaság, senkit nem érdekel másiok írás, én meg ugye ha megnézek néhányat, a többihez már nem merek hozzászólni, mert ez a tempó, mindamellett, hogy unalmat kreál, azt a látszatot kelti, hogy csak nekem ír mindenki, jól hát írjatok csak, na majd én elolvasom mindeniket, mondom magamban s akkor gratulálok hozzá :)
tetszett, remek lett
Angyalka732024. augusztus 28. 17:16
Tetszik a versed és örömmel olvastam.
Mostanában én is hazajárok, és így láthatom a szülői házamat.
Csendes szívvel, Melinda
S.MikoAgnes2024. augusztus 28. 16:19
"A szívemnek titkos hangja búgja,
e- helyen él, sosem felejt a vér.
Még most is érzem, hogy itt volt egykoron,
fényes csillag egén, a gyermekkorom."
Gyönyörű üzenete van szépséges költeményednek.
💖
Rozella2024. augusztus 28. 15:02
"A kerítés mentén gyanakodva
vadvirágok lengnek, míg fúj a szél.
A szívemnek titkos hangja búgja,
e- helyen él, sosem felejt a vér."
Nagyon szép emlékezés! Egyszer olvastam egy kis kis ajándék-kőtáblán, hogy "a ház falakból, az otthon szeretetből áll"... A régi szülői házaknak ( is) talán ez az üzenete...
Florine2024. augusztus 28. 14:46
@okeanus:
Köszönöm szépen 🥰
okeanus2024. augusztus 28. 13:26
a holt csend honol,....
hangulat teremtő erőd a régi