Sirató

Florine•  2025. szeptember 25. 09:16  •  olvasva: 87

Csukott szemem mögött látom a múltat,
szavak, amiket nem mondtam ki végleg. 
Az üres perceket, mikor remény volt,
már csend van, és elfeledett ígéret.

Már nem kérdezek és nem várok választ,
csak a szívem dobog, lassan, szelíden. 
Emlékezem vissza, már nem fáj a lét,
hagyom az idő rozsdáját e kincsen.

A fájdalom régen elült, messze jár,
csak halkult, megfakult emléked maradt,
még hiányzol, tudom, az idő eljár,
és ami elmúlt, már végleg így marad. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2025. szeptember 25. 18:43

Petronius2025. szeptember 25. 14:44

Nem múlt el! Ő egy jobb helyen van.

Megható emlékezés egy szép versben.

skary2025. szeptember 25. 09:28

@Florine: sokáig kő lélegözni :)

Florine2025. szeptember 25. 09:28

Éles elme, hosszú élet. Mi a titka?

skary2025. szeptember 25. 09:26

@Florine: hááátpeersze :)

Florine2025. szeptember 25. 09:26

@skary:
Nahát, és Te emlékszel olyan régre?

skary2025. szeptember 25. 09:24

@Florine: jórégen..istennyugosztalja...az enyém is 82

Florine2025. szeptember 25. 09:23

Anya már 21 éve nincs..... :((

skary2025. szeptember 25. 09:18

jujjjj