Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Naplemente
Florine• 2024. szeptember 2. 15:26 • olvasva: 59
A naplemente rőt színű tűzben ég,
Aranyfényű sejteket festi még.
A horizonton, ahol a nap lelép,
Simogató árnyékok táncolnak rég.
Az égbolt palettáján vonulnak a fák,
Rózsaszín, lila, kék álmot rajzol a ház.
Most a csend édes csókok hangján mesél,
A szívhez közel, minden lélekhez elér.
A sima víztükör fénylő titkot igéz,
A nap aranykoronája búcsúzni kész.
A világ áll, lélegzetét visszafojtja,
Míg a Nap egy kacsintással halad tova.
Az utca sarkon a lámpák kigyúlnak,
Az esti árnyak a falhoz simulnak,
Már a Nap fénye a távolba veszett,
Azt súgja az éj, hogy álmodjak veled.
Florine2024. szeptember 4. 11:20
@Rozella: @okeanus: @Angyalka73: @S.MikoAgnes:
Hálásan köszönöm hogy itt hagytatok pár kedves szót, örültem!!!
https://youtu.be/rSk20siblGQ?si=up96Tytq
S.MikoAgnes2024. szeptember 3. 01:49
Varázslatos vers!!!!!!
💖
Angyalka732024. szeptember 2. 22:31
Ez nagyon szép vers gratulálok hozzá.
A naplemente mindig szép, ihletet ad, csöppnyi elmúlással.
Üdvözlettel Melinda
okeanus2024. szeptember 2. 20:57
az éjre hallgatni kell..
Rozella2024. szeptember 2. 18:40
Már csak a naplementék miatt sem lenne jó, ha mindig nappal lenne, és az éj sose súghatna semmit...:) Szépet festettél:)