Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Monotónia
Florine• 2024. augusztus 23. 09:55 • olvasva: 77
Lelkem partjain csendesek a napok,
az óceán nagyságát nem bámulom,
a fák susogó hangján síró szellő
nem ámít, a holdfény sem, elárulom.
Hiába kacagnak a fodros habok,
csacska csobogásuk most nem hallgatom,
nem álmodom, nem sírok, nem nevetek,
elnyelt az egyhangúság, bevallhatom.
Olyan kiégett lett a rét a fasor,
mint a fáradt hamuszínű horizont.
Vagy mint a sivataggá vált szívemen
szomjúságra ítélt, hervadó szirom.
St. Malo. 2024 július
Florine2024. augusztus 25. 15:31
@Rozella:
Én már lecsendesültem...!
Köszönönöm szépen, hogy olvasol nálam. 🌷🥰
Florine2024. augusztus 25. 15:29
@voodoo:
Minden lépéssel távolabb a remény,
Hiányod terhe mindent-elnyelő éj.
Régi dalok, szívünk még együtt zenél,
Árvult szigetünk az álmok tengerén.
https://youtu.be/lk9oLuf_y6Y?si=scZZs9j3
voodoo2024. augusztus 24. 11:23
Látod? Mosolygok, igaz, fáj nagyon,
fátyolként borul rám a fájdalom,
a két hullám között szitáló csendben
monoton, halk dobolás fülemben...
Az éj elemészt, végtelennek érzem,
pedig már vöröslik a Nap az égen,
és a tegnap hervadt virága helyén
új szirmot bont az ébredő remény...
Rozella2024. augusztus 23. 12:24
Belső hangokat jól csak a csendben hallani... kellenek a csendesebb napok is.