Kozmosztűz

Kozmikus reflexió

A végtelennek csillag-tengerében
úgy örvénylik némán a nagy galaxis,
hol fénnyé válik csillagporban már is
a tiszta vágy az éj hűvös ölében.

Az űr sötétje titkok nagy csodája,
hol fénylő sziget minden égi álom,
mit nem rejthet el soha földi bálon
a porba hulló, múló lét homálya.

Nem földi arcot mintázgat az ének,
nem láncolja egy múló, gyarló testhez
a kozmoszból jövő, lángoló tüzet;

mert az izzó űrben tiszta érzések
szikrái gyúlnak égi kikelethez,
mit emberi kéz soha nem érhetett.