Könnyű álmok

Már halkan ring a csend, mint víz a parton,
szellő susog, csillagok leomlanak,
magukhoz húznak, dalokat zümmögnek,
s az éj mélyén fátylakat lebontanak.

Álomból szőtt szőnyegek csillaghintán
elringatnak mély, édes képzeletben,
hol a fény, árnyék egymásba fonódik,
s a szívem szárnyal fenn, a végtelenben.

Lebeg a lélek, mint levél az ágon,
szemünk előtt táncolnak az emlékek,
könnyű, mint a múlt szele, mely elúszik,
majd új nap kél, élik a szerencsések.

Álmodozás, oly könnyű, mint a szellő,
mely a szívem mélyén csillagként ragyog.
Az álom az éjszaka titkos hangja,
nyugalomban szólnak a lélekdalok.

Álmaimban könnyedén messze szállok,
magasra fel , visz a szívem rajongva,
mert a könnyű álom nem múlik soha,
csak pihen, ha a nap felkél ragyogva.