Florine blogja

Álmodozik a szakács, sós lett a leves,
sül már a libacomb, füstben áll a konyha,
szerelmének főz valami tökéletest,
hosszú haját szorosan felköti, kontyba.

Kavarja az ételt, keleszti a lángost,
mesterszakács pogácsája, mint egy vánkos.
Három darab kisült a többi meg szén lett,
szégyenszemre nem tálalhatja evégett.

Füstbement sok finomság, szívére vette,
új étket gondol ki, illatos eperrel.
Az epret nagy bánatában mind megette,
így maradt a tejberizs, szerelmes-verssel.

Csillagok ringatták, holdfény vígasztalta,
eperízű csókról álmodott a szakács,
könnyei felszáradtak kora hajnalra. 
Tejberizszsel mi lett? Megették a macskák.

Zúg a vihar tajtéka ében
Mint megvadult bikák az égen
Fergeteg fellegek szakadnak
Villámok szalagra hasadnak

Tűzszemű szikrákat vet az ég
Majd a földre szakad a sötét
Koppan pattog a zuhogó jég
Maradék meggyet szétveri még

Tátva a víznyelő nagy szája
Zubog az ár már egy órája
Elbújik mindenki aki él
Nincs erősebb a természetnél

Visszhanzik az erőd szinte kong
A vihar ahogy a partra ront
Égbeszökő hullám vergődik
Többivel toronnyá fejlődik

Habzik a víz az ég megszakad
Leejti terhét ami marad
Ránk permetet okádva lehull
Majd csend lesz a vihar elvonul


Saint-Malo. 2023.július 2.