Florine blogja

Saint- Malóból nézem a végtelent,
Óceán fuvallatát hozza elém,
Mesés hullámok, mint táncoló szellem,
Feszítő harcban ég és föld tengerén.

Kék mélység zúgása, titkok ölelése,
Sziklákra csapódik, hajókat sodor,
A napfény árnyát festi néha-néha,
A víz, az ég határán ezer fodor.

Rózsafa, illat, sótól ízes ajak,
Szél viszi a sóhajom álmodozok,
Az óceán ölel, lágyan suttogva,
Saint-Malóban titkot rejt a homok.

Ha vihar tombol, haragja dübörög,
Sűrűn hullanak permetek, harmatok.
A gyönyörű hullámok, mint az álom,
Új varázs kél, jönnek békés hajnalok.

Itt a kék víz találkozik az éggel,
Az élet kering, sorsok százát írja,
Szaint-Malóban élek, otthonom itt van,
Az óceán végtelen, szívem sírja.

Az őszi szél támadva fújdogál,
Tiritarka levelek táncolnak.
A fák között lebegő kis fények
elmúlt, meleg napokat számolnak.

Szép nyáremlékek, még ébren a fák,
de  a hűvös halkan megérkezik.
A gyümölcsök édes, sárgás kékje
szüreti örömön elmélkedik.

Bársony éjben csillagok ragyognak,
a Hold csendje ezüst álmot hintáz,
új ígéretek az angyaloknak.

Az élet körforgása sosem vár,
minden szín és érzés újat mintáz,
az őszi varázs a szívünkre jár.
.

Egy furcsa nap, pedig nem vagyok babonás,
Ma mindenki kicsit, lámpa nélküli vár.
Félrecsúszik a kávé, nincs reggeli fánk,
Félek, hogy ez a macska is rám rúg, egy pánk.

Az óra megállt, a tükör ma összetört,
Én meg csak állok a gondolatok között.
Az ajtón kopogtatnak, de senki se jön,
A szerencse is gúnyol az ajtó mögött.

Az úton a kocsik furán kanyarognak,
Látom, a fák is hirtelen elhajolnak.
Fél egy , canis merga van a cipőm talpán,
Kérdezem is, hol a híres számmisztikám?

De ne félj, kedves, ne légy te se szomorú,
Ezen a napon a móka mindig csak új.
Kacagjál velem együtt, ha dől a világ,
Hiszen tudjuk, péntek 13. csak egy vicces király!

Dal az álomrandevúról

A Szajna partján, hol a nap lemegy,
Kávézó terasz éjjel is nyitva.
Francia kávé illata lebeg,
A szívünknek itt semmi sincs tiltva.

Ülünk némán, két csillag a szemed,
Fogom a kezed, a világ távol,
Szerelmes csók és francia bor,
Egy sanzont dúdolsz mi elvarázsol.

Szajna tükrén csillagok játszanak,
Szívünk dalol a városi csendben.
Kávézók titka, szerelmes szavak ,
A pillanat varázsa szemünkben.

Montmartre utcáin festők gyűlnek,
Minden álom itt veled él, érzed.
A fák alatt lágy szellő simogat,
Minden pillanat az örök része.

Szajna tükrén csillagok játszanak,
Szívünk dalol a városi csendben.
Kávézók titka, szerelmes szavak,
A pillanat varázsa szemünkben. 

Párizsi este, pezseg a vérünk,
Szajna partján a mámor utol ér.
Szívünk dalát örökké dalolják :
- Szerelem, kávé, párizsi mesék.

Van, ami örök

Az idő mint egy híd, mi átnyúlik
a múlt, jövő között és titkát súgja.
Vén fákba évgyűrűt vés az elmúlás,
megy az idő, a vállán nehéz súlya.

Minden pillanat, mint csillag az égen,
fénylő emléke szívünkbe vésetten.
Fakadnak új rügyek, tépázza a szél,
régi dallamok susognak a mélyben.

Barátság, mint egy folyó, elkanyarog,
évek múlása tévutakra űzött.
Nevetés és könny, vízcseppek áradnak,
éljük , mit az idő csodába fűzött.

Hányszor elmeséltem már a sok versben,
múló álmok lopják az életünket,
de tudom, hogy veled hídként tündökli 
az idő azt, mi összeköt bennünket.

Így hát kedves, ha eljutsz hozzám erre,
bármi történjék, szívem nyitva, várlak,
Az idő, múlás nem zárja el útját,
a szeretet örök, soha sem fárad.