Florine blogja

Tavasz van Athénban, a Nap fénye ölel,
az olajfák árnyékában szellő játszik.
Rügyek pattannak, a világ újra éled,
szívek dobbanak és a remény énekel.

A régi kövek között virágok nyílnak,
színes szirmokkal hívják a járókelőt,
itt minden él és minden utcában zene,
Athén tavaszi dala ad életerőt.

A Parthenón magasan, mint egy ősi őr,
figyel a városra, a történelem él,
A naplementében vörös és óarany,
időtlen szépség, ami mindig újra kél.

Emberek öröme, a sétáló utcán
kávézó teraszok, hol barátok gyűlnek,
a tavasz szívverése, a város pulzál,
Athénban tavasz van, szívemnek is ünnep.

2025.március 16

Lágy szellő hív, s az ébredező táj
a fülembe új életet suttog. 
A virágok nyílnak, mint egy álom,
fénylő szívek már ti sem alusztok.

A rét zölden csillog, mint a remény,
fénylik a levél, s a sárga barka,
madárdal szárnyal, szökken, dalolva,
a világ újra szép tiritarka.

Bennem mélyen mégis ott az emlék,
régi vágyak, melyek nem múlnak el,
megtalálnak szép tavaszi estén.

Ám mégis a pillanatban sok szín
ragyogtatja szívem, mint a kék ég,
a partok, lombok, a természet hív.