Időhíd

Florine•  2024. szeptember 17. 13:02  •  olvasva: 69

Van, ami örök

Az idő mint egy híd, mi átnyúlik
a múlt, jövő között és titkát súgja.
Vén fákba évgyűrűt vés az elmúlás,
megy az idő, a vállán nehéz súlya.

Minden pillanat, mint csillag az égen,
fénylő emléke szívünkbe vésetten.
Fakadnak új rügyek, tépázza a szél,
régi dallamok susognak a mélyben.

Barátság, mint egy folyó, elkanyarog,
évek múlása tévutakra űzött.
Nevetés és könny, vízcseppek áradnak,
éljük , mit az idő csodába fűzött.

Hányszor elmeséltem már a sok versben,
múló álmok lopják az életünket,
de tudom, hogy veled hídként tündökli 
az idő azt, mi összeköt bennünket.

Így hát kedves, ha eljutsz hozzám erre,
bármi történjék, szívem nyitva, várlak,
Az idő, múlás nem zárja el útját,
a szeretet örök, soha sem fárad.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2024. szeptember 28. 21:18

Mélységek-magasságok, meghitten hömpölyögő finom érzelmek! Kedves @Florine: szeretettel olvastam a többit versedet is!

turk.eva2024. szeptember 19. 00:22

Gyönyörű szép!

Perzsi.2024. szeptember 18. 11:11

A legújabban terjesztett teóriák szerint a szeretet nem is létezik, mert nem az irányítja a világunkat. Mégis, a szeretet hiánya fáj a legjobban a legtöbb embernek.

Florine2024. szeptember 17. 21:29

@Aradi_Gabor:
Köszönetem kedves Gábor, hogy volt véleményed a versről.
A virágnak is örültem! :)

Aradi_Gabor2024. szeptember 17. 15:01

Szép és jó íve van, szépen kidolgozott a történet is. Gratula 😊🌷