Fénymorzsa

Itt csupa fény most a kinti világ,
pajkos széllel a hársfa felesel
a dalra, minden ág illat, virág:
- s arcunkra pírt a Nap tüze lehel.

Nincs már sehol a téli nehéz súly,
réten táncol a napsugár-sereg,
illat-felhő a völgyben selymes-új,
fűzfa ága a vízbe hempereg.

Kinyílott a tarka világ-ablak,
dongó zümmögi: itt a kikelet !
Kékben kis fehér felhők szaladnak,
elfelejtjük a zord, hideg szelet.

Nézz a fénybe, minden ezerrel él,
pezsdül az élet, szárnyra kap a vágy,
csókja nyomán a víg tavaszi szél
minden érintése tiszta és lágy.