Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az idő fátyla
Florine• 2026. június 3. 13:33 • olvasva: 36
A sűrű térnek bársony-szőtte hálón
a csillagoknak súlya mélyre süllyed,
lágyan hajol meg minden, ami lüktet
az örvénylő és végtelen nagy gáton.
A fénysugár is megpihen a pályán,
hol elcsitul az ész, a földi óra,
s a perc rásimul a halk horizontra,
mint tiszta csepp a kozmosz hűvös ágyán.
A múlt s a jövő egybeforrva lüktet,
hol a tágulás lassú, néma tánccá,
s a messzeség egy lágy öleléssé válik;
nem mérheted már órával a létet,
mert ott az idő átváltozik lánggá,
s a végtelennek fátyolába hajlik.
Rozella2026. június 5. 12:37
Látod hány ezer, hány tízezer év eltelt... és a titok amit minden emberi generáció csodál és megfejteni vágyik, még mindig, és örökké az is marad... Szép ez a vers is.
S.MikoAgnes2026. június 5. 05:14
@Florine:
"A múlt s a jövő egybeforrva lüktet,
hol a tágulás lassú, néma tánccá,
s a messzeség egy lágy öleléssé válik;"
Teljes szonetted misztikus szépség, megcsodáltam szeretettel:
💖💐
Perzsi.2026. június 4. 18:42
"s a perc rásimul a halk horizontra"
Ez a sor megfogott. A többi is de ez különösen.
Florine2026. június 4. 18:11
@liketorn:
Nem torrent tényleg semmi .:))
Florine2026. június 4. 18:10
@skary:
Kohó..!:))
liketorn2026. június 3. 19:11
És a végén? Nihil, Isten? Nem tőrtént semmi ma sem XD
skary2026. június 3. 18:48
tisztítótűz :)