Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A Nap szerelme
Florine• 2024. szeptember 28. 15:50 • olvasva: 50
Fakad a hajnal, égő lángra gyullad,
Az első fény csókja mosolya zeném,
Reggelemre arany küllőket hullat,
A világ két karját kitárja felém.
Hol kék az ég, ott a Nap mindig ragyog,
Ezer színben festi az évszakot,
Aranyló fénye minden szívbe lobog,
Szerelme fűti a szívet, holnapot.
A Nap elérkezik az esthez békével,
Az alkony fénye mindig megrészegít,
Mégis tudom, hogy bársonyos kézzel,
Holnap is megcirógat, megmelegít.
Hogy láthassam újra, mindig vágyom,
A Nap szerelme örök, szines vászon.
Florine2024. október 1. 10:34
@Rozella:
Én mindig szerelmes vagyok.. :))
Florine2024. október 1. 10:33
@Aradi_Gabor:
Köszönetem kedves Gábor! :)
Rozella2024. szeptember 28. 19:43
Tudjuk már, hogy az univerzumban milliónyi nap ragyog, de nem azokat szeretjük, csak ezt, ezt az egyetlent, a MIÉNKET... :)) (már amikor nem perzseli föl a bőrünket, de egye fene, a szívünket perzselheti..:) És hát a holddal remek párost alkotnak :) Szépen írsz arról, mit vált ki belőled. Amúgy akit a Nap és Hold még nem ihletett versírásra, az vagy vak, vagy sosem volt még szerelmes...:)
Aradi_Gabor2024. szeptember 28. 16:44
Csipet mivel több realizmus, de szép iker vers lett.
Ehhez is szívből gratulálok 😊🌷