A Hold szerelme

Fenn az égen, hűs, ezüst fényed ragyog,
Te vagy a vágy, mit csendesen álmodom,
Ezernyi csillag körülötted forog,
Bársonyos éjben, veled ringatózom.

Ébren a szívének titkos sóhaja,
Csillagporral szitálják  a hajnalát,
Holdfényben úszik éj-kék szavú vágya,
Minden hajnalban várja újabb álmát.

Bár az éjjeleket így bérlem tőle,
Látod, a fény szelíd szívemben, hogy él?
Tündérzenéd vadóc viharom előtt,
Szerelem vagy, bűvölő, míg fényed ég.

Szerelem, óh, te vagy az éjjeli táj,
Holdfényben táncolva hol a hajnal vár.